Informatika Terem

- De uram, ez hülyeség. Most nekünk akkor olyanokat tetszik fogni tanítani, mint cw, tap tap, és zárójelbe írjuk bele azt, hogy hello world, majd control f5-tel indítsuk el a programunkat? Hol marad a rendes, igazi infó, fogunk tanulni ppt-ben képet szerkeszteni, excelben programozni, és adatbázis kezelésben szidni mások őrültségeit – sorolom fel halkan, vékony hangon, majd nézem tovább az imádott sorozatomat. Ha valaki azt mondja, hogy a my little pony kislányoknak való, megismertetem, hogy egy balerina igenis erőse, és képes egy-két jobb és balhorogra, igazi rejtő jenősen megadva azokat. Persze, ez azt is jelenti, hogy akkor verekedésre adom a fejemet, miközben pont belőlem nem nézné azt ki senki se.
Beletúrok a hosszú hajamba és rávigyorgok, na, ne legyen már ennyire karót nyelt, ez nem az igazi így. Hogyan zökkenthetném ki abból a munka mániájából?  Megvan!Felpattanok és kikapom a kezéből a könyvet. Ha nincs könyv, szórakozhatunk együtt.
- Szóval ismert valakit. Miért nem eleveníti fel az emléket azzal, hogy újra nézi tanár úr? – Hajolok csók közelbe. Most hogy belegondolok, helyes a fickó. Ú, nézzük együtt! Az évszázad legjobb ötlete, akarom én azt jobban, mint bármi mást.

Alfonce türelmes ember lévén csak tűr és tűr, Charlie-ből pedig vég nélkül dől a szó. Az alig egy napja tanár férfi megpróbálja kizárni a felesleges hangokat és csak a tanterv elsajátítására koncentrálni, de ez nehezebb, mint azt először hitte. Meg is jegyezte magának, hogy bárki is legyen ez a szószátyár diák, az biztos, hogy nem volt gyerekszobája és hogy a szülei bot helyett, inkább Őt dobálták oda a kutyának.
- Megnyugtatom, természetesen az emelt szintű tételekből is lesznek feladatok, ámbár ha megkérhetném, legyen tekintettel azokra is, akik nincsenek az Ön szintjén. Átnéztem az általam jövőben tanított osztályok e-naplóját, különös tekintettel egyes személyek vizsgákon elért eredményeire. Siralmas. Szó sem lehet adatbázisról, amikor valaki a bináris számokból elégtelenül teljesít. - Feleli a könyve felett, a koloncára pillantva. Reméli, hogy válasza a teljesség igényével kielégítette az ifjú nebuló tudásvágyát.
Ismét a munkába temetkezik, de alig hogy belemerül, a könyv eltűnik a kezéből és Ő ott áll vele szemben. Ilyen közelről sem tudja eldönteni, hogy mi fán terem szegény szerzet. Mindez, a tekintetén is meglátszik, ámbár a kikerekedett szemekre magyarázat lehet az is, hogy magával a helyzettel nincs kibékülve, miszerint egy diák csak úgy kivette a könyvet a tanára kezéből.
- Maga meg mégis mit művel? - Kérdi felhúzott szemöldökkel.
- Nem lesz semmiféle felelevenítés. És ha nem veszi tolakodásnak... hagy kérjem meg, hogy másszon ki a személyes teremből, kérem. - Ez utóbbi mondatát már sokkal inkább fenyegetésből mondta, mint sem tanári "jótanácsból".