Loreleigh Rutherford

NÉV: Loreleigh Rutherford
SZÜL. HELY: London, Anglia
SZÜL. IDŐ: 2000. február 28.
KOR: 19
NEM: Nő
STÁTUSZ: Diák
ÉVFOLYAM: 12. évfolyam

Őszintén sosem gondolkoztam azon, hogy milyen vagyok. Vagyok, aki vagyok. Mindenkivel úgy viselkedem, ahogy hozzám szólnak. Ha kedves, akkor én is az vagyok, ha bunkó... nos, azt nem teszi az ablakba, amit utána kap.
Nem igazán lehet azt mondani, hogy nagy a felelősség tudatom. Inkább jellemzőbb rám, hogy önfejű vagyok. Nagyon. Megyek a fejem után, aztán lesz, ami lesz.

Nem mondhatnám, hogy nagyon magas vagyok, inkább a középmezőnyt erősítem, olyan 167 centi körül járok, ellenben eléggé sovány vagyok, mindössze 55 kg, ami nem is rossz, elvégre lovagolok. A lovas, meg ha könnyebb, akkor az jobb a lónak. Ennek ellenére szép vagyok. Finom, lágy vonású az arcom, pisze az orrom és heterokrómiám van. A jobb szemem kék, a bal zöld. Szénfekete hajam, a derekamig ér. És van egy hosszú heg a hátamon.

2000. február 28.-án jöttem a világra, éjfél előtt pontosan tíz perccel. A húgom utánam következett. Bár nem mondom, hogy nem volt egy kis harc, de én nyertem. Teljesen egyformák voltunk. Egészen addig, míg ki nem nyitottam a szemeimet. Ekkor szembesült mindenki, hogy valami bibi van, mert a bal szemem zöld. Igen, zöld. Éljen a heterokrómia... Hát én nem örültem neki. Hiába én voltam az idősebb, de jóval kevesebb felelősség érzet szorult belém, mint a húgomba, akivel egyébként sülve-főve együtt voltunk. Rendszerint belevittem minden rosszba, holott egyébként fordítva kellett volna lennie. Rácáfoltunk.
Amint tudtam járni, úgy ültem lóra is. A családunk lovakat tenyésztett. Elég hamar megmutatkozott, hogy tehetséges vagyok, bár eleinte csak pónira engedtek felülni. Pedig én váltig állítottam, hogy nem félek a nagy lovaktól sem. A military sose volt az én világom, a galopp versenyek már annál inkább. Imádom a sebességet, a vágtát... és mivel angol vagyok, így értelemszerű hogy egy angol telivéren lovagolok. Arról nem beszélve, hogy a családom angol telivéreket tenyészt.
Csupán 8 éves voltam, mikor megnyertem az első galopp versenyemet. Utána sorra nyertem őket, egészen tizenhárom éves koromig, mikor egy évre kiestem, mert balesetet szenvedtem. Kiszorítottak a pályáról, a korlátnak szorultunk a lóval, ő elesett, én meg majdnem felnyársaltam magam a korláton. A ló a sérüléseibe halt bele. Sokáig feküdtem a kórházba, utána otthon feküdtem sokat. Amint tudtam járni, már az istálló környékén bóklásztam.
Így került Gesztenye hozzám. Egy csoda szép gesztenyepej kanca. Születése óta figyeltem minden lépését, és belül tudtam, hogy ő az igazi. Vele tértem vissza a versenybe, addig nem is versenyeztem, míg Gesztenye nem érte el a megfelelő kort. Helyette másik lovon, a díjugratással próbálkoztam. Azt lett a másik kedvenc sportom, szerencsére Gesztenye abban is remekel.
A problémák tizenhét éves korunkban kezdődtek. Nos, mit szépítsek. Rajta kaptak minket. A húgommal, az ágyban, felnőtt dolgokat művelve... Ami minket nem zavart, a környezetünket már annál inkább.
Utána igyekeztek külön tartani minket, ami sajnos több-kevesebb sikerrel, de sikerült is. Mindennek a teteje azonban az volt, mikor a szüleink közölték, hogy Amerikába megyek. Remek a lovasoktatás, és ami a legjobb: jó messze van Angliától, és Amytől. Hiába cirkuszoltam, hisztiztem, mennem kellett.

Gesztenye
4 éves
Kanca
Angol telivér
Galopp-verseny
Marmagassága bottal mérve egészen pontosan 163 centi. Se nem magas, se nem nagy, bár fajtán belül méreteit tekintve eléggé nagy a változatosság. Gesztenye, mint a legtöbb angol telivér atletikus alkatú. Nyaka hosszú, egyenes, a mar hosszú, izmos, kiemelkedő. Háta középhosszú, az ágyék feszes. Fara hosszú, jól izmolt. Mellkasa inkább mély, mint dongás. Lapockája jól izmolt, dőlt. Végtagjai szikárak, igen jól inaltak. Nem is csoda, hiszen a világ egyik leggyorsabb lova, ha vágtáról van szó.
Szőre fényes, sörénye és a farka, valamint a lábvégek feketék. A fedőszőre vöröses-barnás.
Gesztenye ragaszkodik Loreleigh-hoz. Bakol, harap, rúg, mindent, amit el lehet képzelni, ha valaki más közelít hozzá. Ennek ellenére kiváló versenyló, amennyiben Loreleigh ül a nyeregben. Bár Gesztenye, még a húgát, Amy-t is elviseli, de mást már nem. Gazdáját bármi áron megvédi, mindentől is. Kezesbárány, ha Lor a közelében van, neki mindent megtesz, ugrat, vágtázik.
Világhírú Rutherford-ló. Nem ajánlatos ellopni, borzatsztó a természete.