3-es istálló

Tárgy: 3-es istálló Hétf. Júl. 08, 2019 5:19 pm

Az 3-as számú istállóban a diákok és tanárok saját lova található. Ebben az istállóban jellemzően a kancák és a heréltek kaptak szállást Jobb és bal oldalon is 12-12 box található. Mindegyik box 4x4 méteres, hogy a lovak kényelmesen elférjenek.

Az istállóban található lovak:

Jobb oldal:
001-es box
Cinnamon - Észak-Svéd ló - Kanca
Lovasa: Zia Nikiforov

002-es box
Napfény - Amerikai foltos ló - Kanca
Lovasa: Amelia Rutherford

003-as box
Gina - Lipicai - Kanca
Lovasa: Christopher E. Armstrong

004-es box
Moon - Hannoveri - Kanca
Lovasa: Catherine Norman

005-ös box
Ruby- Angol telivér - Kanca
Lovasa: Michelle Johnson

006-os box
Gesztenye - Angol telivér - Kanca
Lovasa: Loreleight Rutherford

007-es box

008-as box

009-es box
Frost - Appaloosa - Kanca
Lovasa: Oliver Knight

010-es box

011-es box
Belle's Stardust - Sziklás-hegység- Kanca
Lovasa: Alice Dee

012-es box
Sauvage - Clydesdale - Kanca
Lovasa: Madison C. Lefebvre

Bal oldal:
001-es box

002-es box

003-as box
Dreamdust - Lusitano - Herélt
Lovasa: Sophhie Castelot

004-es box
Whiskey - Tenessee Walker - Herélt
Lovasa: Daniel Morrison

005-ös box

006-os box

007-es box

008-as box

009-es box

010-es box

011-es box
Aeron- Lipicai és arab telivér ötvözete- Herélt
Lovasa: Cessidiel Diamond

012-es box

Tárgy: Re: 3-es istálló Pént. Aug. 30, 2019 6:16 pm

Új játék - Madison C. Lefebvre

Vegyes érzéseim voltak. Jegyzetfüzettel a kezemben, mentem le a kollégium lépcsőjén. Lift? Soha. Be nem lépek, majd felfelé, de lefelé ugrándoztam. Vacsora idő volt, s bár nem voltam kimondottan éhes, de az orvosom meghagyta, hogy egyek. Vagy irány a kórház. Mivel így kis közelebb volna a negyven kilóhoz, mint az ötvenhez, kénytelen-kelletlen leerőltettem néhány falatot a torkomon.
Egy kosárny almára vetődött a pillantásom, végül elvettem egyet.
Egyébként nem voltam oda az almáért. Én magam nem szerettem, csak néha ettem, a lovamat pedig nem szerettem a kötelezőn túl etetni. Versenyló. Megkap mindent, nincs szüksége külön nasikra. Jó, persze néha elcsábul az ember, ahogyan most én is. Illetve kell dicséretnek, mert takaródóig még kicsit edzeni akarok vele. Már kinéztem néhány független versenyt, amire be akarom nyújtani a nevezésemet. Majd Saverio elintézi, hogy elmehessek. Direkt ezért is készültem új programmal.
A 3-as számú istálló felé vettem az irányt. A telefonom rajta volt a zene, folyamatos lejátszásra állítva, majd összedugom a díjlovagló pálya hangfalaival. Remélem legalább meg tudom csinálni. Ha nem... akkor csak telefonról fog szólni a zene. Max számolgatok. Izé... azt nem. Akkor... franc se tudja. Ejj... Lyco... Felsóhajtottam.
Láttam, hogy ég a villany az istállóban. Gondolom valaki még bent van, esetleg a személyzet. Óvatosan nyitottam ki az ajtót és bedugtam a fejemet. Sehol senki. Csak néhány paci dugta ki a fejét, és horkantott fel. Dreamdust nem volt köztük.
Gyanakodva és kissé paprikás hangulatban indultam a baloldali 3-as box irányába. Harcias hangulatom azonban nem tudott csillapodni, mert ahelyett, hogy Dreamdust nézett volna ki, helyette egy barna hajú nőstény hagyta el a boxot.
Két reakció viaskodott benne. Első, hogy szépen kedvesen megkérdezem, mit keresett a lovamnál...
- Még is ki a franc vagy te?! - förmedtem rá. A második verzió nyert. Villámló szemekkel és cseszettül zabos hangulatban néztem rá, és vártam a választ.

Tárgy: Re: 3-es istálló Pént. Aug. 30, 2019 7:24 pm

Sophienak

Hát, ezt elcsesztem. Mármint nem azt, hogy háttal nem kezdünk mondatot, hanem az egészet, a mókus szerintem rühell, haza karácsonyra nem mehetek mert elmennek welnessezni, és a lovam sincs meg. Nem találom sehol se, semmi nyomkövető, kihelyezett vadkamerák végig pörgetése, semmi. Minden legális eszközt bevetve kijelenthetem, ezt elszúrtam. El se kezdődött a tanév, az a halvány reménysugár, mintha ő lett volna egy ménesben, meg hogy talán jó lesz minden. Persze, elég nagy hasa volt, szóval kétlem. Bár, elég ideje nincs meg hogy akár annyira előrehaladott vemhes legyen, és ha az, akkor sürgősen meg kell találnom, hogy segíthessek neki. El kell fogadnom, egy roncs tömeg vagyok, aki képtelen bármit érezni a halott szülei iránt. Legegyszerűbb lenne mindenkinek, ha elszöknék és csendben kinyírnám magam. Senkinek se lenne belőle baja, nem kellene többet látnom senkit, nyugodtan lehetnék hulla. Bár, lehet mókuska nem örülne neki, de egye-fene, ez van. Táncot járna, ha nem lennék, biztos vagyok benne. Ahogy sokan mások is, hisz én vagyok az aki képtelen megtanulni rendesen a franciát, pedig egy hülye is megértené, akkor én miért nem? Mert az se vagyok, máskülönben miért nincsenek nagyon érzéseim irántuk? Sétálgatok az istállóban, gondolkozom merre menjek.
Egy ló horkant fel, magamra mosolyt erőltetve sétálok a boxához. Gyönyörű, ez az első, mi eszembe jut róla. Lassan megyek be hozzá, állok is meg a falnál. Megszagol, óvatosan emelem kezem és simogatom meg a füle tövét.
- Szervusz te gyönyörűség! Mert az vagy, ugye tudod? – suttogom, és átölelem a nyakát. Hagyja. Mélyeket lélegezve a széna illatából, simogatom a nyakát. Nem csinál semmit, egyszerűen hagyja, had legyek most itt, vele. Annyira hihetetlenül okos! Léptek. Meglepve engedem el, fordulok meg és megyek is ki, de szembetalálom magamat valakivel.
- Senki! Vagyis, hívj Manguasztának. Ő a te pacid? Csodálatos jószág, ugye tudod? És te ki vagy? – keserédes mosoly, ha lehetne máshol lennék.

Tárgy: Re: 3-es istálló Pént. Aug. 30, 2019 7:46 pm

Vártam és vártam. Mondhatni ezer éve, ami valójában csak pár másodperc volt. Komolyan vissza kellett fognom magam, hogy tényleg ne üvöltsek. Annyira, de annyira kívánkozott ki belőlem néhány üvöltés.
Nagyot sóhajtottam, és egy másodpercre becsuktam a szememet. Elrebegtem egy imát, hogyha kinyitom ne legyen ott a vacsoraállat, mert ha igen, akkor garantálom, hogy keresztbe lenyelem.
Próbálok nyugodt maradni, és nem dühtől vérben forgó szemekkel válaszolni. De nem megy. A mosoly, a várttal ellentétben nem tett rám pozitív benyomást.
Annyi válasz tódul a nyelvemre, sőt a fejembe fogócskáznak. Engedélyeztem magamnak még két perc néma, tétlen álldogálást, utána pedig válaszoltam. A modoromat úgy látszik út közben elhagytam.
- Senki, rendben - bólintottam. - Akkor áruld el nekem, te Senki... Milyen jogon nyúlsz a lovamhoz?! - kértem számon ingerülten. Hiába mantráztam, nem használt. Legszívesebben megfojtottam volna.
- Elsőosztályú versenyló. Nem kell, hogy valami ágrólszakadt bugris taperolja. Egy Quadrelli-ló - közöltem vele meglehetősen hidegen. Bár, ahogy ránéztem, erősen kételkedni kezdtem el abban, hogy tudja milyen jelentősége van annak, hogy a Quadrelli ménesből származik Dreamdust. Nem, ahogy elnézem, csoda, hogy azt meg tudja állapítani, hogy melyik a ló eleje. Gondolatban felröhögtem. Igen, elképzeltem, ahogy a ló farához beszél.
- Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá - közöltem vele. Ha meg jobban megnézte volna, ott van az ajtón, igaz cserélhető táblával, hogy kié a ló. De, mit is vár az ember...? Hozzá szoktam a luxushoz, és bár ez elsőre nívós iskolának tűnt, ez a Senki, most eléggé lelombozott.

Tárgy: Re: 3-es istálló Szomb. Aug. 31, 2019 1:56 pm

Dühös rám. Milyen meglepő, rám mindenki dühös, joggal. Hiszen mindent is elszúrok, ahogyan ezt a napot is. Sokkal egyszerűbb lenne a világ számára ha nem lennék, nem okoznék mindenkinek nehézséget. Egyszerűbb, jobb, könnyebb. Nem is értem, miért vagyok mégis itt még mindig. Kérdez.
- Nem volt ráírva, hogy csak egy kiállítási tárgy – válaszolom halkan. Fekete, alul sáros farmert viselek, hozzá fekete, bő, Powerwolfos pulóverrel. Néhány szegecselt karkötő van a csuklómon, munkavédelmi, acélbetétes, kopottas bakancs a lábamon. Nem hiszem, hogy nagyon látni rajtam a származást, a pénzt. Egy dolog jut eszembe erről a lányról. Sznob.
- Van otthon egy a bátyámnak, két évvel ezelőtt vette mikor olaszban járt – mondom ki halkan. Hét évvel ezelőtt jártam ott én is, mikor lovat kerestünk nekem. De nekem nem egy olyan kellett. Valaki élettel teli.
- Mondd neked valamit az a név hogy Lefebvre? Amúgyis, nekem egy Clydesdalem van, nem pedig egy lusitanom, valahogy nem jött be nekem a fajta – a gazdájához tényleg nincs sok közöm, de a lóhoz inkább – simán lehet belőle terápiás ló is, ugye tudod? Megvannak hozzá az adottságai – csak felhívom rá a figyelmét. Semmi több. Esküszöm.
- Mi lenne, ha újra kezdenénk? Madison C. Lefebvre, örültem a találkozásnak.

Tárgy: Re: 3-es istálló Vas. Szept. 01, 2019 6:07 pm

Felvonom a szemöldököm és lenézően pillantok rá. Mélyet sóhajtok, hogy megnyugtassam magam, nem sikerül. Pedig lényegesen egészséges lenne, mind a kettőnk számára, ha megnyugodnék, és nem fontolgatnám azt, hogy valamivel kibelezem, mondjuk a jegyzetfüzetemmel. Bezzeg, ha tudná kivel beszélget, lehet, hogy már rég elhagyta volna az istállót.
- Nem, nem kiállítási tárgy, ez igaz. De feszes a felkészülési tempója. Nem kell, hogy minden jött-ment megzavarja a pihenésében - közöltem vele ridegen. Az egy dolog, hogy azért jöttem, hogy kivigyem egy kicsit edzeni, de ez az én dolgom, és nem az övé.
Az öltözékét látva csak elhúztam a számát, bezzeg rajtam lovaglóruha volt, tört fehér nadrág és sötétkék csizma. Felül, szintén egy sötétkék hosszú ujjú felső. Bár az anyaga vékony még is elég vastag volt, hogy ne látszódjon át semmi.
Elismerően biccentettem.
- Szép, külsős létére lóhoz jutott - gúnyosan tapsoltam párat. Nem, speciel leszarom azt a részletet, hogy rám is rám lehetne fogni, hogy külsős vagyok, de nem nagyon túráztattam magam ezen. Majd felhívom Angelót és megkérdezem, hogy vajon tényleg igaz, amit a lány állít.
Bár a nevem alapján azt lehet sejtetni, hogy francia vagyok, tehát a nevének mondania kellett volna valamit. Egyszerűbb volt figyelmen kívül hagyni a kérdését.
- Remek. Akkor ölelgesd azt, ne pedig az én lovam. Ennyire egyszerű - vágtam rá, s jelentőségteljesen néztem rá. Mi a francot keres akkor még itt? Feltart, igaz tudtán kívül. De amilyen idegállapotban vagyok, nem is nagyon lennék képes koncentrálni a kűrre, amit kitaláltam. Ebből meg akár csúnya baleset is lehet. Abban pedig biztos voltam, hogy Angelo leszedné a fejemet, ha közölném vele, hogy véletlenül rosszul irányítottam a lovat és eltörte a lábát. Küldjön már egy másikat, vagy akár a sajátomat. Nem, szépen itt maradok még egy darabig, aztán puffogva visszamegyek a szobámba.
- S2-es szintű díjlovas versenyeken indul, nem terápiás ló. Nem arra született, nem arra lett tenyésztve - léptem közelebb, elvégre az én lovam!
- Szerintem, ezzel elkéstél, Senki - emeltem fel gőgösen a fejemet és bementem a boxba.
- Mire vársz még? Menj, ölelgesd a lovad, ne itt tátsd a szád, nem tűnik fel, hogy feltartasz?! - vetettem oda neki ingerülten. Csak kiviszem Dreamdustot. Majd kitalálom mit csinálunk. Lehet, hogy csak lépés gyakorlatozok vele. Meg gyakorlom vele az 'Állj'-t, még nem megy tökéletesen neki, ahogy a piaffe se.

Tárgy: Re: 3-es istálló Vas. Szept. 15, 2019 11:36 am

Ne káromkodj, ne káromkodj, ne káromkodj. Nem tehetek róla, de elég gyorsan eljutok arra a szintre, hogy káromodni akarjak. Ez a liba annyira kis beképzelt és elegem van abból, hogy még miattam ideges is. Igen, miattam, ahogy miattam haltak meg ők is, mert biztos, hogy én okoztam, másképp miért pont én éltem túl? Nekik kellett volna túlélniük, vinni tovább és öregbíteni a Lefebvre nevet, nem nekem, akinek néha a hülye feliratok kiolvasása is gondot okoz, akinek a mate kdogái általában a béka feneke alatti jegyeket érnek el. Csakis csakis csak én tehetek arról, hogy képtelen vagyok tanulásra koncentrálni. Feszes felkészülési tempó.
- hagyd élni egy kicsit, kényeztesd el, utána sokkal jobban fog teljesíteni higgy nekem! - Nem tudom miért kiáltok rá ezzel a mondattal, miért nem fékezem meg magamat és az érzéseimet, mint ahogy egy Lefebvrehez illik, miért vagyok ilyen kis neveletlen. Persze, nem viselek lovaglóruhát, hanem csak a saját, megszokottamat, minek is vegyem fel, ha nincs kivel kimennem a rétre és szaladgálni? De legalább egy tök jó banda van a pólómon, kinek egyik tagja egyszer eltévedt Budapesten. Szép is az a város, kár, hogy nem mehetek el oda. Erről jut eszembe, most épp sehova se mehetek, miért is lennék szabad, mint a madár, mint a gólya, nem, helyette ketrecbe vagyok zárva.
Felőlem utána nézhet, én a színtiszta igazat mondtam a lóval kapcsolatban. Igen, külsős létére hozzájutott. Nem értem, minek kell a lehető j vérvonallal rendelkező ló, itt sokan úgyis abba fogják hagyni a lovaglást. Gazdag ficsúrok, semmi több némelyik, kik azt hiszik, övék a világ. Bár, jobban belegondolva, igazuk is van. Övék a világ, ők döntenek majd pár év múlva, most csak kapcsolatokat alakítanak ki, és ez is igaz lesz az egyetemre, főiskolára. Nekem is illene így viselkednem, kapcsolatokat kialakítanom, normákat betartani, viselkedni ahogy illik és palástolni a hiányosságaimat. Vagy túladagolni és meghalni. Természetesen akkor elég nagy botrány törne ki, mellyel szégyent hoznék a családom nevére.
- Oké – fogom is ölelgetni, ha legközelebb találkozom vele. Amint találkozom, nem is ha. Arról meg nem kell tudnia, hogy jelenleg a lovam nem itt, a karámoknál van, hanem egy teljesen másik helyen. Hiszen, azzal csak kiakasztanám, nem? Ha kiderülne, hogy a lovam eltűnt, biztos hogy vérig sértene. Nézem őt, percekig.
- Szóval S2? És mondd csak, mi lesz veled 10, 20 év múlva? Mit tervezel csinálni, miután a harmadik,. negyedik, esetleg ötödik lovad sérül le, te meg túl idős leszel a díjlovagláshoz? Azt hiszed, ennyi az élet? Vagy még nem gondoltál bele? – Miért? Miért, kérdések százai kavarognak a fejemben.
- Ha most elkezdesz gyakorolni, akkor könnyen eltörheti a lábát, túl feszült vagy ahhoz, hogy lépéseket gyakorolj vele. Ajánlom, inkább menjetek el lovagolni egyet, csak az örömért, hogy mindketten levezessétek a felesleges energiátokat. Természetesen nem kell rám hallgatni, hiszen csak egy külsős vagyok, aki a ruházatából ítélve biztos nem tudja megkülönböztetni a kengyelt a kantártól, vagy épp a tibiát a fibulától – oké, lehet nem anatómiai példával kéne előállnom, de ez van. Felidegesített.

Tárgy: Re: 3-es istálló Vas. Szept. 15, 2019 7:46 pm

Észrevétlenül sóhajtottam egyet. ÉS utána igyekeztem kitalálni, hogyan hozzam a lány tudomására, hogy húzzon már el innen, mert csak az időmet rabolja, meg a vérnyomásomat növeli.
Egyszerűen felnevettem. Hideg, gúnyos kacaj volt, minden érzelem nélkül.
- Na - kezdtem, miután elég erőt éreztem magamban, hogy kiabálás és különösebb szitkozódás nélkül is képes vagyok a mondandóm végére nyújtani. - Kezdjük az elején. Még is ki a fészkes fene vagy, hogy azt hiszed, bele kell szólnod? Nem voltam, nem vagyok és nem is leszek kíváncsi a véleményedre. Ezt jegyezd meg jól! És ha még egyszer a lovam közelébe látlak, hidd el, rossz vége lesz. Számodra! - Nos, ebben biztos voltam. Szarok rá magasról, hogy Lefebvre. Én Cierrano vagyok! S bár Amerikában vagyunk, itt kimondottan nincs hatalma Saveriónak... De őt ez hol és mikor érdekelte? Megmondom: sehol és soha. A lányra sötét jövő vár, ha továbbra is erre fog lábatlankodni és osztja az észt.
Megint felkacagtam. Komolyan, ő akar engem arról kioktatni, hogy velem mi lesz? Tény, hogy a választ nem mondhatom meg. Kylie oldalán leszek és segítek neki a maffia sötét világában. Esetleg beállok Angelo mellé. Na, ez nem is rossz ötlet.
- Edző leszek - vontam meg a vállamat, egykedvűen. Ezzel is jelezve, hogy untat. - A Quadrelli-farmon - tettem még hozzá. - Már bérelt helyem van, szóval... komolyan nem tudom, ki a fenének hiszed magad, hogy itt kérdezősködsz, kiosztasz, és azt hiszed te fogod megváltani a világot. Nem mindenki olyan szerencsétlen, mint te! - közöltem vele, egyre indulatosabban, s mire feleszméltem már két lépésre voltam tőle.
Továbbra is tartom ama állításomat, hogy ki a fene ez a csaj és miért hiszi magát ennyire kurva okosnak? Viszont az én türelmem a végére ért, szóval nemes egyszerűséggel lekevertem neki egy nagyot. Remélem megtette a hatását.
- Elmondom még egyszer, szóval figyelj - sziszegtem bele az arcába. - Nem vagy senkim, nem tartozok neked semmivel. Már akkor is lovon ültem, mikor te még tervbe se voltál! Hogy jössz ahhoz, hogy kioktass engem?! Takarodj innen, komolyan mondom Lefebvre, húzz el innen és felejtsd el a lovamat, vagy garantálom, hogy ez az év maga a pokol legyen a számodra!
Hogy meg tudom-e csinálni, nem tudom. Saverio meg tudja-e csinálni? Ebben nem kételkedek. Fel fogom-e hívni? Biztosan. Garantálom, hogy ez a lány még egyszer nem fog Dreamdust közelébe mennem, még akkor is, ha ehhez el kell árulnom, hogy ki vagyok.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Szept. 24, 2019 6:42 pm

Hát. Háttal igazából nem kezdünk mondator, nem is szabadna, meg is elevenedik előttem a volt nyelvtannáci, vagyis nyelvtan tanárnő aki nyolc évesen terrorizált. Minden egyes rosszul mondott hangért, esetleges külalaki hibáért az ujjaimra csapott azzal a vékony nádpálcával. A szigorú, régimódi, szürke öltözetével, aszott bőrével, szürke szemeivel szinte megelevenedik előttem, ahogy korhol, hogy háttal nem kezdünk mondatot Lefebvre, nem kezdünk! Ökölbe szorítom a kezemet és megfeszülök, rázom a fejemet, ez nem az, ez csak egy képzelgés, nem igazi. Nem igazi. Felsóhajtok, beszélgetőpartneremre nézek. Kiakadt. Fasza, ezt nem akartam elérni. Ha leütöm és elásom hátul, vajon nagyon kiakad Morrison? Mi? Miért az ő véleménye érdekel? Húzz a fejemből te idióta, nem akarok rád gondolni, érted? Tűnés!
Blablabla, bérelt hely, attól még eshet rosszul és meghalhat. Mondjuk a világot nem áll szándékomban megváltani, lemondóan nézek rá.
- Lehet, sőt, biztos hogy te vagy a jobb díjlovaglós kettőnk közül. Sőt, biztos hogy te vagy a jobb lovas is. Persze, amíg van nyereg, zabla, kantár és egyéb idegesítő dolgok. De hidd el nekem, hogy többet tudok eme csodás állatokról mint te. Oké?! -Kicsit élesen kérdezek vissza, szívem szerint addig verném amíg lélegzik. Lehet, hogy agresszív kismalac vagyok most, aki nagy eséllyel hallucinálni fog józanon, de attól még leütném és nem akarok bajba kerülni szóval el is ásnám. Nem, nem szabad, rosszul mérem föl a dolgokat, helyette csak elég rásziszegni. Igen, sziszegni. Abba nem hal bele.
Csatt. Köpök egy véreset, elharaptam a nyelvem. Ez fájt. Nem szeretem ha megütnek. Ő kezdte, megverem. Lépek egyet fenyegetően, mire felnyihog egy ló. Odafordulok hozzá. Igen, igaza van. Nem üthetem meg. Nem adhatom meg neki az örömet arra, hogy lealacsonyodom a szintjére. Ő közben sziszeg, alig hallom, zúg a fülem, és menekülni akarok. Hogy érti hogy tervbe se voltam? Ráncolom a szemöldökömet zavartan, lépek hátra tétován, mint egy félrészeg kettőt. Hátul, távolban van valami. Hatalmas árnyék, ösztövér alak, átlátszó. Menekülni akarok.
MENEKÜLJ!
Megfordulok, amilyen gyorsan csal tudom nyitom ki Whiskey bokszját és nyergelem fel.
- Nincs semmi baj drágám, gazdi csak ijedt és zaklatott és nyugi, nem lesz semmi baj – hallhatatlanul suttogok, de ő megértik. Mindig megértik. Mindegyik megérti s az emberek nem.
Tíz perc múlva vágtatok kifelé Whiskeyn, egy szörny üldöz. Tudom, hogy csak képzelem. Agyam tudja. Szívem nem.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Szept. 24, 2019 7:04 pm

Felhorkantottam, illetve nem csak én, de Dreamdust is. Ahogy nekem úgy neki is kezdett elege lenni, hiszen érezte a feszültséget.
- Szűnj meg - közöltem vele fáradt hangon. Belefáradtam? Igen. Elegem volt belőle? IGEN!!!
Egykedvűen, lesajnálóan figyeltem, ahogy csak sziszeg. Kit érdekel? Mert engem nem. Őszintén szólva gyógyulni jöttem ide, erre jobb híján csak idegbajt kapok. Marha jó...
Figyeltem, ahogy közelebb lép. Jó rendben. Ha kell akkor megtépem. Ezen ne múljon. Ezt követően elhátrált. Oké. Megvontam a vállamat, utána pedig be a másik boxba. Nem az ő lova. Ez biztos. De mivel nem is az enyém, így kimondottan nem érdekel... Egészen addig míg rá nem pillantok a névtáblára. Daniel Morrison. Oké, ez érdekes lesz. Spicli leszek, leszarom. Megmondtam a lánynak: pokollá teszem ezt a évét, s miért is szegném meg a szavamat?
- Gyere Dreamie, sétálunk egyet - léptem be a lovamhoz. Halkan felnyihogott, hiszen érezte, amint eltűnt a lány, én is sokkal nyugodtabb lettem.
Végül a nagy gyakorlásból nem lett semmi. Csak lassú ügetésben, néhol lépésben tettünk egy jó nagy kört az iskola körül. Megjegyzem minden felszerelés nélkül. A jó lovast nem a felszerelés teszi. De ettől függetlenül jó volt ez a séta. Neki és nekem is.

//Köszi //

Tárgy: Kezdés.. Kedd Okt. 29, 2019 3:45 pm

Talán mégsem volt annyira jó ötlet ez az egész.... Futott át a gondolat Cessie fejében, miközben a 011-es box mellett várta, hogy bevezessék az ő csodálatos lovát az új otthonába. Még a gyomra is görcsbe rándult, ahogyan a sűrű nyihogás végigkísérte az istálló falait. Vaskos ajkaiba haragott, hogy legyőzze az érthetetlen feszültséget, de miután a paripája a helyén volt, ő is megnyugodott kissé. Már túl volt a beiratkozáson, és a feleslegesnek tartott papírmunkát is elvégezték, hogy teljes jogú diák válhasson belőle. Inkább hasonlított az egész egy vallatásra, az aláírások pedig az őrsön való kötelező körökre, mint egy iskolai mizériára. Legalábbis számára. Nyűgös volt. Egyáltalán nem találta a helyét. Az egyetlen biztos pont, Aeron volt, aki most ott legelt az orra előtt. Semmi más. Már órák óta próbálta otthonossá varázsolni a kis helyet számukra. No meg persze foglalkozott "gyermekével". Látta rajta is saját háborgó lelkének tükröződését. Annyira egyszerűen ment, hogy eltűnjön otthonról.. és most mégis annyira ijesztő volt ez az egész helyzet, hogy arra szavakat sem talált. Homlokát lovának fejéhez döntötte, hosszú ujjaival pedig annak sörényét túrta. Még szemeit is lehunyta. Nem tudta, hogy mi fog itt rá várni, de már most látta, hogy a korlátok, amik közé zárva lesz, szabadságvágyát teljesen ki fogja csinálni. Ez volt az első napja itt, mégis.. határozottan azon törte már a fejét, hogyan hágja át úgy a szabályokat, hogy ne kerüljön bajba miatta.

- Ne aggódj kicsikém. Megleszek.

Jelentette ki, kissé remegő hanggal, mikor Aeron hatalmas fújtatással jelezte aggodalmát. Ők ketten nagyon össze voltak nőve. Olyan kapcsolat volt közöttük, ami szinte már nem is emberi síkon mérhető. Cessie kissé távolabb állt, és ahogy nézte a gyönyörű állatot, rakoncátlan fehér tincseit a fülei mögé gyűrte. Kivillant így a hajtömeg mögül ékszerekkel tarkított füle is.

- És te megleszel?

A ló, mintha értette volna, és talán értette is, nyihogott egyet, majd orrával megbökte a lány oldalát. Talán úgy gondolta, hogy attól jobb lesz a kedve is. És valóban. Ajkaira apró mosoly ült ki.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Okt. 29, 2019 4:44 pm

Ma úgy döntöttem, hogy kinyírom az izmaimat, és nyomok egy ugró edzést szőrén, nyak madzaggal, amiből halkan megsúgom, hogy igen hamar kantár lett. Nem értem magam miért nem egy heréltbe zúgtam bele. Az nem sárlik, és nem is csődörös. Pláne nem gáz vele egy ménnel egy arénában ugrani 1.70et, csak egy kantárral. De, azért az edzés végére csak-csak megtanítottam a kislánynak, hogy ki is a főnök kettőnk között. Komolyan verseny cuccban fogok edzeni, olyankor mindig jobban viselkedik, mert a verseny szellem dolgozik benne annyira, mint bennem. Na jó, oké, már értem miért pont őt választottam hátasomnak. Miután lesétáltattam az állatkát elindultam be az istállóba, természetesen még mindig szőrén a hátán. Hangosan nyomattam a Black Veil Brides-ot a fülemben lévő fülessel, szerintem tuti ki is hallatszott. Én naiv azt hittem, hogy senki nem volt az istállóban, ha meg igen tuti valaki olyan aki ismer már és tudja, hogy nem vagyok kettyós teljesen. De nem, Cat, ezt megint benézted, mint a múltkori konyhás incidenst. Le kéne szoknom végre arról, hogy ciki helyzetekbe hozom magam. De úgy érzem ma este lesz témám Sammyvel a szobánkban. Ahogy megpillantottam a lányt a lovával, rájöttem, hogy nem rég jöhetett, mert non-stop itt vagyok, és még sose láttam. Gyorsan befogtam a lepénylesőmet, és a homlokom vakarva lekapcsoltam a zenét.
-Öhm, hali, bocsi, ha megsüketítettelek -mondtam kínomban nevetve magamon. -Cat vagyok, csak Cat -nyújtottam neki a mancsom Moon hátáról, aki békésen szagolgatott oda egy kicsit a lány lovához.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Okt. 29, 2019 6:25 pm

A romantikus pillanatot hirtelen rázta fel a fülhallgatóból előtörő zene dallama. Az istálló falai között úgy visszhangzott, mintha erősítő lett volna rákötve a kis készülékre. Nem ismerte a számot, de nem volt kimondottan idegesítő, így a kíváncsiság gyorsan úrrá lett rajta, és egyik kezével a lovához érve kihajolt a boxból, hogy szemügyre vegye mi is történik körülötte. Egy lány alakja rajzolódott ki az árnyékok között. Egy ló hátán ülve baktatott az istállóban. Alaposan szemügyre vette a hölgyet, és egy pillanatra megfordult az is a fejében, hogy talán mégsem volt rossz döntés ide jönni. Régebben jobban kedvelte a fiúk társaságát. Egészen addig ameddig azok a bizonyos múltbéli incidensek meg nem történtek. Onnantól kitörölt az életéből minden egyes embert akit ismert, de a hímneműeket teljes mértékben. A lány azonban valamiért jó benyomást keltett neki, az első pillanattól, ahogyan meglátta őt a falak között. Megmagyarázhatatlan szimpátiáját persze valószínűleg sosem fogja kimutatni. Annál sokkal makacsabb. Mégis. Kellemes volt ilyesmit érezni. Hosszú idő után először. Még a körmei mellett lévő bőrt sem volt kedve piszkálni. Pedig kezei borzasztóan néztek ki. Az elfojtott stressz, amit lelkében őrzött leginkább ott mutatkozott meg. Sebesre tépkedte ujjai mellett. A lány közel ért végül hozzá, és szabadkozni kezdett. Sűrű pillái alól Cess bambán bámult felfelé, majd ajkaira halovány mosoly kúszott ismét.

- Szia. Á. Annyira nem vészes a zenei ízlésed, hogy károsítsd vele a hallójárataim, ne aggódj. Én Cessie vagyok. De igazából hívhatsz ahogy szeretnél. Ma érkeztem.

Fél szemmel persze a lovak találkozására is figyelt, de hálisten mindkettő eléggé jól szocializáltnak tűnt. Aeron miatt azért kicsit aggódott. A régi helyen nem volt túl sok ló társaságában, de semmi olyan viselkedést nem mutatott, amiből arra lehetne következtetni, hogy baj lesz.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Okt. 29, 2019 6:53 pm

Mosollyal az arcomon de mégis hulla fáradtan léptem be Rubyval az istállóba. Egész álló nap kint voltam vele és még ebédelni sem voltam.
A pályán is voltunk ugratni és kint voltunk a mezőn is. Természetesen leszálltam az istállónak az ajtajában és úgy indultam el a kicsikém box-a felé.
-Sziasztok-köszöntem a két lánynak mondjuk nem biztos,hogy láttak Ruby miatt hiszen hatalmas egy ló volt. Nem testességre hanem magasságra. Magas volt és izmos. Mindenki számára egy álom ló lehetett.
Mosolyogva nyergeltem le Ruby-t és kifésültem a sörényét meg úgy alapból a bundáját és beküldtem az istállóba.
-mindjárt kapsz kaját. -mondtam miközben levettem a védő felszerelésem majd elmentem a kajájához és vittem neki annyit amennyit szabad adni egy 3 éves pacinak. Odavittem neki majd beraktam az etetőjébe majd a lányok felé néztem mosolyogva

Tárgy: Re: 3-es istálló Szer. Okt. 30, 2019 5:45 pm

-Azt már most látom, hogy nem lehetsz rossz ember -vigyorogtam a lányra, miközben lecsusszantam Moonról. -Akkor üdv a suliban Cessie -mosolyogtam rá Moonra dobva a nevével ellátott fekete takarót, ami a mar részénél szőrmével volt ellátva. Ez volt a kedvencem a takaróim közül. Moon horkantott egyet majd készségesen lépdelt utánam az boxába, ahol eléje raktam a zab adagját felspékelve répa karikákkal a hercegnőmnek. Nem tehet a hormonjairól, a hisztin kívül nagyon jól ment ma, azért nem ugrana minden ló ilyen készségesen, és ezt nagy becsülöm benne.
-Sportág? -kérdeztem Cesstől kihajolva a boxból. A szekrényembe pakoltam közben. A szobámban sosincs rend magam körül, de a lovam körül mindig. Már azon kívül, hogy ő egy disznó és mindig belehempereg a trágyába. Arról még valahogy le kell nevelnem, de minél hamarabb.
-Szia -üdvözöltem az újonnan érkezett lányt, majd neki is odatartottam a mancsom. -Cat, csak Cat, 11.A -mosolyogtam rá. Amint elveszett Moonban az ebédje átdobtam rá a takarót, amit már csak azért tartok meg, és nem dobom ki, hogy ne a szépeket amortizálja le az egyetlen drága kismalacom. Lecsekkoltam a vizét is, mire ő odajött és odébb lökődve engem inni kezdett. Olyan mint egy macska, mindig az kell neki ami a gazdájánál van. Ha így belegondolok elég sok állat keveréke a lovam.

Tárgy: Re: 3-es istálló Pént. Nov. 01, 2019 4:09 pm

Ajkai akaratlanul is szélesebb mosolyra fordultak mikor a lány "megdícsérte" őt. Rövid tincsei folyamatosan arcába csúsztak, így mikor zavarba esett általában ezeket gyűrkészte vissza a füle mögé. Most is ezt tette. Agyban ugyan már kicsit máshol járt, hiszen tudta, hogy lassacskán a kollégium felé kellene vegye az irányt, de éppen most, hogy embereket ismerhet meg, valahogy nem volt kedve ahhoz, hogy meginduljon a dolgára. Szintén köszönt az újonnan érkezőnek, egy röpke intéssel, és oldalazott mosollyal. Nem akarta elismételni a nevét, hiszen egyébként borzasztóan utált bemutatkozni, de így volt illendő.

- Cessie. 12..A? Azt hiszem.

Zavartan vakarászta meg a tarkóját, tekintetét pedig végigfuttatta Michelle-n. Tényleg nem tudott még semmit, csupán azt, hogy a sporton kívül gúsba lesz kötve mindene. A gondolattól egy fáradt sóhaj is kicsúszott a száján.

- Díjugratás. És Ti?

Válaszolt végül, miközben próbálta ismét magára varázsolni előző lelkesedését is. Fél szemmel órájára is rátekintett. Tényleg kellőképpen késésben volt már.. És mire megtalálja a szobáját.. Gyanús, hogy a vacsoráról is le fog csúszni. Apropó vacsora. Gyomra fájdalmasan felkordult, hiszen ma még egy falat sem ment le a torkán. Remélni merte csak, hogy ehető koszt lesz az, amit eléjük raknak.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Nov. 05, 2019 7:39 pm

- SOPHIE -

Az orvosi szobában történtek után tanácstalanul sétafikálok a folyosón. Halvány emlékképek ugranak be, a tegnap estéről. Hát igen, egy kicsit kikeltem magamból... Valakit le is üthettem, ugyanis sajog az öklöm. Sophie... Nos, igen... Castelot kisasszony úgy otthagyott, mint eb a szarát. Beszélnem kell vele. Hm, ilyen időtájt vajon mit csinálhat? "A" osztályos tanuló lévén... azt, amihez csak kedve van. Sorozatgyilkos ösztöneim azonban azt súgják, hogy az istálló környékén találok rá. Ez el is dőlt! Irány az istálló! Még... úgy sem voltam ott. Ahogy közelítek, a lovak, a széna és a lócitrom szaga is egyre erőteljesebb. Fúj, hogy lehet ezt elviselni? A lovak érdeklődve fürkésznek nagy, gülüszemükkel.
- Igen, igen, üdv néktek is, szőrös, 4 lábú, patás jószágok... - Köszöntöm őket kissé esetlenül, távolságtartóan. Kiadós bolyongást követően, végül rátalálok Sophie-ra. Óvatosan mögé lopakodok, oldalasan, lazán nekidőlök az egyik oszlopnak és készülök megszólítani, de nem jön ki hang a torkomon. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. "Hello, Sophie! Hogy ityeg? Jól érezted magad tegnap este?" nem, ez eleve halva született ötlet. "Hello Sophie, tudtad? A megbocsátás a nagyok erénye!" ez sem, túl klisé. "Hello Sophie, nincs miért aggódnod, én már megbocsátottam neked mindért... most rajtad a sor!" ez egyre rosszabb...
- Oh nahát! Nézzenek oda! Egy Sophie! Milyen váratlan meglepetés! Mennyi esélye volt, hogy véletlen erre járva... pont beléd botoljak... Ha már így adódott, lenne kedved valamit együtt csinálni? Ebéd? Egy kis közös edzés? Na jó, utóbbit felejtsd el, émelyeg a gyomrom... - Szólítom meg az összes ostobasággal, ami legelőször az eszembe jut. Egek ura, nem megy ez nekem. Mennyivel egyszerűbb megölni egy lányt, mint sem beszélgetést kezdeményezni vele....

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Nov. 05, 2019 8:53 pm

Ha úgy jellemezném, a vidámparkos estét, hogy katasztrófa, akkor jóval alámennék a valóságnak. Az ami ott történt, több volt, mint katasztrófa. Arról nem beszélve, hogy az az istenbarma még a telefonomat is elvette.
Szerencsémre legyen mondva, a 21. században éltünk, ennek következtében pedig létezik az email, mint barát-és családmegnyugtató eszköz. "Nem, nem vesztem el. Nem, nem ölt meg senki. Csak elhagytam a telefonom." Mert ugye a paranoiások gyülekezet egyből azzal jött, hogy biztosan már másik irányból nézem az ibolya növekedését.
A suli újra megkezdőzött, s én, mint A osztályos, kábé szartam bele az egészbe. Lényegében már értelme se volt itt maradnom. Ennek ellenére maradtam. És nem, nem csak a telefonom miatt. Valahol élveztem, hogy Sophie Castelot lehetek. Szóval nem akartam elveszíteni ezt az életérzést.
Mindent összevetve ez a nap is olyan volt, mint a legtöbb. Ló, ló és ló. Elkezdtem Dreamdusttal a kűrt, bár valahol éreztem, hogy felesleges. Valahogy most feleslegesnek éreztem mindent. Tudtam, semmint sejtettem, hogy ennek ahhoz van, köze, hogy a minap megtudtam az igazat Aidenről.
Felsóhajtottam, ahogy visszavezettem a lovat az istállóba. Az eső még nem szakadt, de a levegőben eső illat terjedt. Imádtam. Ha nem féltem volna, akkor kilovagolok ebbe az időbe. Nem az időtől féltem ez is igaz, hanem attól, hogy Dreamienek valami baja lesz. Itt látszódik, hogy még nem szoktunk teljesen össze. Sebaj, egyszer ez is meg lesz, majd úgy pár év múlva. De addigra, már úgy is otthon leszek, Nutellával.
Felsóhajtottam, és komótosan, de alaposan elkezdtem átkefélni Dreamdustot. A nyerget és a felszerelést most az ajtóra akasztottam. Majd kifelé elviszem a helyre.
Azonban a kefélés megnyugtató monotóniáját, egy számomra roppantul ismerős hang szakította meg.
Igen. Aiden. Itt az istállóban. Vannak még csodák.
- Aha... - reagáltam le halál nyugodtan, a szövegét, magamban pedig éppen elküldtem melegebb éghajlatra. Na tessék! Már az istállóban sem lehet nyugtom tőle.
- Ülj fel Dreamiere - közöltem vele. - Nekem ez az edzés - tettem hozzá. Nem vagyok normális, hogy ezt a barmot akarom a lovamra tenni. De kinek mi az edzés. Ő vetette fel, nem tehetek róla, hogy kapva kaptam az alkalmon és nem használtam fel ellene. Azt, hogy még a végére tette, hogy felejtsem el... na pont ezt a részét felejtettem el.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Nov. 05, 2019 9:17 pm

- Micsoda? Hogy én és ez a patás veszedelem? Az ki van zárva. Nem-nem Castelot kisasszony, tegyél le róla! A végén még elkapok valami nyavalyát ettől a nagyra nőtt tengerimalactól. A lovak és én... nem jövünk ki jól egymással. - Már rögtön az elején elvetem az ötletét. Ki van zárva, hogy felüljek egy izé... hátára. Az oldalamon levő seb miatt, amúgy sem vagyok képes semmiféle komolyabb testmozgást igénylő sportot űzni.
- Azért jöttem, hogy beszélgessünk. Biztos sok mindenre kíváncsi vagy. Mégis csak a gyilkossal állsz szembe, aki elrabolt téged. A kapcsolatunk már akkor sem volt felhőtlennek mondható, mielőtt még felfedtem volna a valódi kilétemet előtted, de most... úgy érzem, hogy beletudnál folytani egy kanál vízbe. És ez nem jó. Szeretnék veled jóban lenni. Szóval, kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom. - Pontosan, épp itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. A legutóbbi alkalommal... nem volt meg a kellő drámai hatás. Valami olyasmi reakciót vártam volna, mint amikor Darth Vader elmondta Luke-nak, hogy Ő az apja. Ehelyett csak összerogyott a földön és nézett ki a fejéből. Nem vagyok egy pszichológus, de azt tudom, hogy nem ez a helyes reakció.
- Oly sok a kimondatlan szó. Miért nem mondod el, hogy mi a véleményed rólam? Lefogadom, sok mindent a fejemhez akarsz vágni. Üvölteni, sírni. Essünk hát túl rajta, hogy utána az alapjaitól kezdve kezdhessük felépíteni a kapcsolatunkat. Oh és még valamiről tudnod kell. Meggondoltam magam. A gyilkolás... az életem részévé vált. Nem hagyok fel vele. De ha ez megnyugtat, te biztonságban vagy. Egy ujjal sem nyúlok hozzád. - Na persze, most biztos jobban érzi magát. Olyan ez, mintha azt mondtam volna, hogy "Megölöm a barátaidat, de nyugodj meg, téged nem bántalak!". Ettől függetlenül, eldöntöttem, hogy nem fogok neki hazudni. Elmondom az igazat, még ha az kegyetlen is.

Tárgy: Re: 3-es istálló Kedd Nov. 05, 2019 10:02 pm

Elgondolkodva néztem a férfira. Nem értettem a viselkedést. De az első pillanattól sem, amikor felbukkant az étkezőben. Az, hogy elrabolt, voltaképpen mindegy. Ide jött utánam, hogy bevégezze, azt amit akkor elkezdett. Erre, két hónap után közli, hogy nem fogja. Nem értem.
Abba hagytam a kefélést, és tűnődő pillantást vetettem rá.
Az öltözéke, ahogy kinézett, nem volt különösebben kirívó, egyszerű volt. Talán mint ő maga is. Mert valljuk be, a maga elborult, őrült és félelmetes módján egyszerű volt. Eddig. Most már nem tudom. Nem tudom, hogy mit gondoljak róla, hova tegyem, hogyan viselkedjek vele szemben.
Ahogy hallgattam, mit gondol arról, hogy lóra üljön, nem voltam elragadtatva a hallottaktól. Az egy dolog, hogy patás veszedelemnek hívta, ebben Kylieval megegyezik a véleményük, ezt nem nehezményeztem. De! Azt, hogy tengerimalacnak nevezte, ez sértő.
- Khm... - köszörültem meg a torkomat, mintegy figyelmeztetésképp, vegyen vissza. Elismerem, nem tetszett, ahogy a lovamat nevezte, noha általánosságba ez mindegyikre lehetett érteni.
- Ez eléggé sértő volt. Mind rám, mind a lovakra nézve - közöltem végül halkan a véleményemet. A kefét letettem, és a patakaparót vettem elő. Szegény ló még se várjon az örökkévalóságig. Nem dolgoztam kimondottan gyorsan, helyette alapos voltam. Ezután a patazsírt vettem elő és kentem be a patáit. Egy rongyba töröltem meg a kezeimet a művelet után. Közben fél füllel hallgattam Aident is.
- Beszélgetni? - ismételtem és egy pillanatra megálltam a mozdulatban. A sörényfésű leesett, kénytelen volta utána nyúlni.
Félre döntött fejjel vetettem kutakodó pillantást a férfira.
- Megint ittál? Vagy most már az alkohol semmi, és egyenesen drogozol? - kérdeztem maró gúnnyal a hangomban. - Erről jut eszembe. Kérem a telefonomat vissza. Nálad maradt - tettem még hozzá. Csak ha nem emlékezne rá. Szerintem azóta lemerült. Ha nincs meg, remélem tudja, lóg egy újjal. És akkor tényleg elgondolkodok a vízbefojtás lehetőségén. Nem kellene ötleteket adnia.
- Nem akarlak megfojtani egy kanál vízben - ráztam meg a fejemet. - Sokkal vonzóbb a kiskanállal való kibelezésed - tette hozzá, és hozzáfogtam Dreamdust sörényének kifésüléséhez. Megnyugtatott, hogy a lóval való munka, segített a koncentrálásban. Ennek dacára valahogy Aiden jelenléte sem irritált oly' mértékben, minthogy képzeltem.
- Nem nehezítem. Ezt így kikérem magamnak - néztem rá. - Ha azt tenném, kerülnélek. De nem kerüllek. Jelenleg csak neheztelek rád a vidámpark miatt. Ahhoz pedig, minden jogom meg van, tudtommal - léptem közelebb a box ajtajához és néztem a szemébe. Reméltem nem lesz olyan bolond, hogy rákönyököl a nyeregre, mert megverem akkor. Akkor oda minden barátságosság a részemről. Drága, díjlovagló nyereg, nem kell tapiznia hozzá nem értő szerencsétlenségeknek.
Felsóhajtottam.
- Nem igazán tudom mit mondhatnék. Egyszerűen nem értelek. Előtte még a magad őrült, nyakatekert logikád alapján egyszerű voltál. De most ide jöttél, utánam. Két hónap után meg közlöd, hogy ja, bocs, de nem akarlak megölni. Ez, több mint hihetetlen. De ezt ugorjuk is át, nem lényeg. Miért kéne üvöltenem, sírnom? Mindegyiket megtettem már. Volt, aminek a tanúja is voltál - halvány mosoly, régi emlék, mikor épp elküldtem a picsába minden felmenőjével együtt. Hehe, a régi szép idők. - Ezek után... - megráztam a fejemet.
- Mond meg őszintén, még is mit vársz tőlem? Milyen kapcsolatot akarsz, pont te, pont énvelem?
Érdekelt a válasza, de addig is, vár a lovam, a fésű is a kezembe, szóval újra neki láttam, a sörényét, majd a farkát átkefélni.

Tárgy: Re: 3-es istálló Szer. Nov. 06, 2019 10:19 pm

- Négylábú patás veszedelem, túlméretezett tengerimalac, púp nélküli teve... sörényes haramia... nekem teljesen mindegy, ezen faj egyedeivel, kölcsönösen nem szívleljük egymást. Azt meg kifejezetten nem értem, hogy miért veszed magadra? Ha azt mondanám, hogy pocsék időjárás van, azt is magadra vennéd és megsértődnél? Egek ura, te melléd aztán tényleg kell egy csésze kávé! - Felelem elpoénkodva, hogy még véletlenül se tűnjön sértegetésnek. Nem, nem hiányzik, hogy meglékelje a buksim valami misztikus ló-bizguráló eszközzel.
- Igen, beszélgetni. Az emberek beszélgetni szoktak egymással és megosztják egymással, hogy kinek mi a baja. Te legutóbb... meg sem hallgattál, csak úgy faképnél hagytál. DE! Ne aggódj, már nem haragszom, gáláns voltam és megbocsátottam... Mindenesetre, tanulságos egy randi volt. Úgy értem... ilyen gyorsan még egyik sem ért véget. És nézd csak! Még életben vagy! Ez sem vall rám, de TE ezt váltottad ki belőlem. Egyébként, most teljesen józan vagyok. Az előbb voltam az orvosi szobában. Bell nővér egy valóságos angyal. Nem csak úgy néz ki, mint egy Istennő, de még az injekciót is úgy adta be, hogy a mennyekben éreztem magam. Ajánlom figyelmedbe, látogasd meg, jó buli lesz! - A nővérke jön egyel nekem. Ingyen és bérmentve promótálom a szolgáltatásait.
- Oh, igen, a telefon! Majdnem elfelejtettem! Tessék, itt van! - Mélyen a zsebembe nyúlok és előhalászok egy... hát virágnyelven is darabokra tört egykori önmagára nem hasonlító telefont.
- Történt egy kis... baleset. Mikor reggel felkeltem... már ilyen volt. Nézd, fogalmam sincs, hogy mi történt vele, de ha szeretnéd, akkor addig használhatod az enyémet! - Szép volt Aiden, mentsd az irhád, mert ha ezért nem nyír ki, akkor semmiért.
- Isten ments, hogy kerülj! Tűvé tettem érted Montana-t és most, hogy megvagy... megint mellőznél engem? Szerintem borítsunk fátylat a múltra és kezdjünk előröl mindent, tisztalappal! Tudom már! Cserébe kinyírok neked valakit! Na, mit szólsz? Pompásan hangzik, nem? - Még soha, egyetlen nőnek sem ajánlottam fel hasonlót. Megkockáztatom ez többet jelent, mint egy házasságajánlat... Kizárt, hogy ezt visszautasítsa, Sophie Castelot, a markomban vagy!
- Jaj te butus! Nem azt kérem, hogy a fájdalomtól üvölts, vagy sírj, hanem azt, hogy öntsd ki a lelked! Majd megőrjít, hogy megtudjam mi jár abban a cuki kobakodban... Na, ne húzd az agyam... Légy jó ex-halálra ítél préda és mondj el nekem mindent! - Valami volt abban a szuriban? A szokásosnál is jobban fel vagyok pörögve. Gyakran mondják, hogy ilyenkor olyan vagyok, mint egy energiavámpír, de szerintem csak túloznak. Akárhogy is... Sophie tudja miként hozza zavarba a sorozatgyilkost. Mégis... mi ez a kérdés?
- Hogy mit várok tőled? Lássuk csak, kezdetnek mondjuk megcsókolhatnál... elmondhatnád, hogy mennyire rajongásig szeretsz engem és oda vagy értem. És mielőtt lepedőgyűrésre kerülne a sor... csináltathatnánk egy közös tetoválást! Oh, de feledékeny vagyok, hisz már van egy! Vagyis... lenne, ha te nem tetted volna tönkre a sajátod... Tékozló kislány. Milyen kis aranyos. Még hogy mit várok tőled? Mindent. Hisz az enyém vagy. - Mondandóm végén megpaskolom a buksiját. Tényleg elképesztően aranyos! Nem tudja hol a helye, de majd én megtanítom neki.

Tárgy: Re: 3-es istálló Szer. Nov. 06, 2019 10:59 pm

Felvont szemöldökkel néztem rá. Ezt most nagyon remélem, hogy nem gondolja komolyan. Azonban az arcára nézve rá kellett jönnöm, hogy komoly volt. Teljesen. Kábé annyira mint egy beszívott víziló. Ah... mindegy.
- A tengerimalac a sértés - jegyeztem meg gőgösen. Próbáltam volna hasonlatot találni, hogy neki milyen érzés lehetne, ha valaki hasonló módon sértené meg, de sajnos nem találtam a megfelelő szavakat. Leginkább azért, mert túlzottan lekötött Dreamdust ápolása. Egyébként is hanyag volta, mert nem használtam a szalmacsutakot és vakarót. Ha nagyon gonosz lennék, és miért is ne tenném? Akkor mindent elölről kezdenék. Természetesen, teljes mértékben levegőnek nézve a férfit. Azonban Dreamdustot nem akartam a szükségesnél tovább piszkálni, majd holnap reggel ezzel kezdem. Úgy is át szoktam kefélni, hogy a szőrében ne maradjon semmi pro, ami miatt esetleg a heveder feltörheti az oldalát. Felsóhajtottam, és rápillantottam a férfira.
- Hozzád meg egy teherautónyi nyugtató - vágtam rá. - Nem mondanám azt, hogy kifejezetten magamra vettem. De tény, hogy bánt. Én szeretem a lovakat. Te sértegeted őket. Te szeretsz... halvány milkalila gőzöm nincs, mit szeretsz... - itt megakadtam egy pillanatra és elgondolkodva néztem rá. - Te képes vagy egyáltalán szeretni? - érdeklődtem tőle, bár enyhén gúnyosnak és költőinek szántam a kérdésemet, ha választ kapok rá, nem fogok megharagudni. Talán.
- A pofátlanságod és az egód nem ismer határokat - közöltem vele. Egyszerűen hihetetlen ez a faszi. Agyam eldobom tőle.
- Hogy mennyire nagylelkű tőled... Fel kell írni a kéménybe korommal - jegyeztem meg epésen. Remélem érti, hogy jelenleg inkább nézem hülyének, mint nem. S nagyon is jó az ő kárára osztogatni az elmés beszólásaimat. Megérdemli. Mindegyiket. Azt is megérdemelné, hogy a patakaparóval kanalazzam ki az agyát. A probléma az, hogy kétlem, hogy a fejében van-e. Illetve anatómiai szempontból elképzelhetetlen, hogy ne legyen.
- Egy drog tesztet igazán csinálhatott volna. Tisztára olyan vagy, mint aki befüvezett - közöltem vele fejet csóválva, majd a figyelmemet újra a lóra fordítottam. Puha, flanel rongyot vettem elő, bevizeztem és lassan elkezdtem az állat szemeit, orrát és száját áttörölni vele. Utána a rogy megy a szennyesbe. Bevásároltam valamelyik nap egy jó nagy adag flanel anyagot és azt felszabdaltam. Felemelő érzés volt a szabdalás.
Amikor említette a telefonomat a legrosszabbra felkészülve fordultam meg és vártam. Nem, nem mozdultam el Dreamie mellől, mert féltem, hogy a torkának ugrok. Bár valószínűleg a box ajtón fenn akadtam volna, de nem zártam ki a lehetőségét, főleg, amint megpillantottam a darabokra eset készüléket.
Totálisan lefagyva álltam a ló mellett, és önkéntelenül is belemarkoltam a sörényébe. Hátha még is megindulnak a lábaim, hogy megfojtsam. Nem zárom ki.
- Te... - kezdtem, de egyszerűen a torkomra forrtak a szavak. Szusszantam egy nagyot, majd elvettem a kezéből szegény telefonomat. Félretettem, mert majd megnézem fent a szobámba, hogy a memória kártya megvan-e még. Ha nincs... naa, akkor kezdjen el Aiden imádkozni az életéért. De addig is.. Bosszú!
- Oké, kérem a tiédet - nyújtottam ki a kezemet. Amint megkaptam nemes egyszerűséggel ledobtam a szénába.
- Dreamdust - hívtam fel a lovam figyelmét, majd emeletem a kezemet. Ő pedig a lábát. Egy csodás spanyol lépés lett volna, ha halad. De nem. Amint letette a lábát, lehetett hallani, a reccsenést. Felvettem a földről, és visszaadtam a tulajdonosának.
- Hoppá, történt némi baleset - pillogtam rá nagy bociszemekkel. Kerüljön el pár napig, mert olyan gyilkos indulatot hoz ki belőlem hogy kezdek megijedni magamtól.
- Eddig is erőteljesen kételkedtem abban, hogy normális lennél. Jelenpillanatban biztos vagyok abban, hogy nem vagy eszednél. Ne gyilkolj. És ne ajánlgass ilyet főképp.
Nem százas ez a pasi. Könyörgöm, miért kell állandóan belefutnom?
- Oh, és nem randi volt a vidámpark. Csak egy félreértés. Tettél róla, hogy csak annyi legyen - jegyzetem csak úgy meg mellékesen. Igyekeztem nem azon dohogni magamban, hogy a hangom több mint bosszús volt. Mintha jelentett volna nekem valamit. Nos, mondjuk igen. Akartam neki egy kicseszett esélyt adni, erre azt is elcseszi. Szóval ezt most már baszhatja. Mert nem kap több esélyt.
- Te tuti beszívtál - adtam hangot a véleményemnek. - Nem érdekelsz. Akartam adni neked egy esélyt. Csúnyán eltoltad. Most már baszhatod - fordultam újra vissza Dreamdust felé. Szerintem szegény nem érti, mi a bajom, és miért ennyire lassan halad a lóápolás, ami egyébként máskor feleennyi alatt kész szokott lenni.
Időközben elővettem egy másik flanel darabot és áttöröltem a szőrét, hogy szép csillogó legyen. Valószínűleg még takarót is fog kapni magára. Kezd hideg lenni.
- Csókot? - ismételtem meg. Esetleg, az uszodában megkaphatta volna, vagy a vidámparkban, ha olyan lett volna a hangulat. Itt és most? Maximum a lótól. De tőlem biztosan nem. - Csókolgasson az, akinek hat anyja van - morogtam az orrom alatt. Továbbra is tartom ama állításom, hogy Aiden a hónapok alatt teljesen megkattant. Ezen már az orvosok se tudnak segíteni.
- A halál fasza a tiéd, te egoista pöcs! - Azt hiszem most jött el az idő, hogy a torkának ugorjak. Úgy is kész voltam. Mármint a lóval. Maradt a felszerelések elpakolása.
Nagy lendülettel indultam meg a box ajtaja felé és vágtam ki. Fájdalmasan rándult az arcom a nyereg miatt de jelenleg nem érdekelt.
- NEM vagyok a tiéd! Sose voltam, sose leszek! - kiabáltam le a fejét a helyéről, mindössze néhány centire. Remélhetőleg megsüketült. Utána az ajtóhoz csörtettem és a nyerget vettem szemügyre.
- Kurva nagy mázlid van - közöltem a férfivel. Ja igen, a saját balfaszságomat is képes lettem volna most leverni rajta. De szerencsére a nyereg megúszta, így Aiden is. Most még.

Tárgy: Re: 3-es istálló Csüt. Nov. 07, 2019 6:16 pm

- Teljesen igazad van. Tengeri malacnak titulálni egy ilyen... ilyen izét... sértés a tengeri malacokra nézve. Őket kivételesen kedvelem. - Visszaemlékezem gyerekkoromra. Az osztályomnak volt egy fekete színű kis tengerimalaca. Ha emlékezetem nem csal, akkor talán Korom volt a neve, de én mindig csak Kátránynak becéztem. Szelíd kis jószág volt, nem ártott Ő a légynek sem. Kedveltem Őt, órákig eltudtam benne gyönyörködni. Valahogy mindig is a lelkemben dúló sötétségre emlékeztetett. Ha jól emlékszem, vele kezdődött minden. Egyik héten, amikor az én feladatom volt felvigyázni rá, egyszerűen megöltem és kibeleztem, mint a hálaadási pulykát. Sosem felejtem el a tanárnő rémült képét, amikor ránk talált... imádtam. Hm, most jobban belegondolva ez sok mindent megmagyaráz. Például itt van ez Sophie. Látom, hogy mozgatja a száját, de nem hallom, hogy mit mond. Oké, lehet, hogy figyelné kéne rá.
- Teherautó? Szeretet? Nem táplálok sem pozitív, sem negatív érzelmeket a teherautók irányába. De... ez hogy is jön ide? - Visszakérdezésemből egyértelműen kiderül, hogy elbambultam és nem figyeltem. Tőszavak ragadtak csak meg a fejemben.
- És persze, hogy képes vagyok szeretni! Micsoda balgatag kérdés ez... Például szeretem a késem! Általában mindig magamnál hordom. 7.75 centiméter hosszúságú HRC-56-58 rozsdamentes acélpenge... a markolata pedig fekete titán. Nem viccelek, még egy lovat is fel lehet vele szeletelni! - Minden szavam igazság. Ha Nutella még köztünk lenne, Ő is igazat adna nekem.
- Ezenkívül szeretek ölni. De amit a legjobban szeretek, az a késemmel való ölés. Kellemest a hasznossal! - Közlöm már a gondolattól is elérzékenyülve.
- Jól mondod, nincsenek határaim. Csodálatos vagyok tudom... Virágokat az öltözőbe kérem, a bonbont helyben fogyasztom. Bár... te abban a kiváltságos helyzetben vagy, hogy máshogy is kifejezheted a rajongásod. Még mindig áll az ajánlat, hogy megcsókolhatsz, de már nem sokáig. Szóval, ne kéresd magad és törtjén meg aminek meg kell történnie! - Oké, ezután tényleg elszívok valami füves cigarettát. De hát ez mégis mekkora már! Ki gondolta volna egy hónapja, hogy itt fogok állni a kicsi Lyco-val szemben és húzni fogom az agyát, ahelyett, hogy kivágnám azt?
A telefonomat önként és dalolva átnyújtom neki és pajkos mosollyal az arcomon figyelem, hogy mit tesz vele. Ez most komoly? Miért pont azzal az ostoba bestiával törette szét? Ennél azért szebb halált érdemelt volna. Na mindegy, úgyis csak egy iskolától kapott, olcsó, elaggott darab volt.
- Gratulálok! Egy ilyen négylábú iratmegsemmisítő jól jönne a tanáriba is. Nos, ha már szóba került a tanári... kérnem kell az igazgatótól egy új kölcsön telefont. Huh... még szerencse, hogy nem a sajátomat adtam oda neked. - Igen, a saját telefonom itt lapul a másik zsebembe. Benyúlok érte, előveszem és meglengetem.
- Ezt nem adom oda. Tele van kompromittáló képekkel és olyan hölgyek telefonszámaival, akikkel még reményeim szerint lesz alkalmam találkozni. - Szegény, most már kezdem 1 kicsit sajnálni. Hm, legalább megpróbálta.
- Arra kérni engem, hogy ne gyilkoljak, olyan, mintha egy delfint kérnél meg arra, hogy ne jöjjön fel levegőért. Nonszensz. - Vetem el az abszurd ötletét egy hanyag legyintéssel kísérve.
- El sem hinnéd, milyen sokan élnének a lehetőséggel, ha ilyen ajánlatot tennék nekik. Gondold csak el, egy volt ex, szerető, exet elcsábító nő... vagy ne adj isten férfi... a sarki közértes néni, aki csúnyán nézett rád... komolyan, jobb vagyok, mint a Death Note! - Szerettem azt a rajzfilmet... khm... bocsánat, anime-t. Bár... tőlem távol áll a naplóba név beírós módszer. Az olyan, mintha kikapcsolt monitorral nézne valaki pornót és csak a hang menne.
- Jó, oké... elismerem, talán 1 kicsit... elrontottam azt a vidámparkos dolgot. De! Nézd a dolog jó oldalát! Ezúttal nem kötöztelek meg és kínoztalak félholtra! Én... igazán próbálkozom, de neked semmi sem elég... Legalább egy kis motivációt adhatnál! Jobban belegondolva... igazából még te tartozol bocsánatkéréssel! Igazad van, nem vagy az enyém, mert elszúrtad! Halljunk egy velős, érzelem dús bocsánatkérést és talán... megfontolom, hogy újra kegyeimbe fogadjalak-e! - Mindezt úgy tálalom, mint egy vérig sértett jóllakott óvodás. Egy valamit megtanultam pályafutásom során, a nők lázadását jobb még csírájában elfojtani, mert később csak egyre rosszabb lesz... Követelőzések... Elvárások. Már csak arra kell vigyázzak, hogy ezúttal tényleg a lázadást fojtsam meg és ne magát a nőt.

Tárgy: Re: 3-es istálló Csüt. Nov. 07, 2019 7:49 pm

A megdöbbenésemre minden létező szinonimát fel lehetett volna használni. Elállt a szavam, köpni-nyelni nem tudtam. Megrökönyödtem. Szóhoz sem jutottam. Ez utóbbi igaz is volt. Tényleg, csak tátogtam, mint egy partra vetett potyka, kár hogy utálom a halakat. Bár, ha lenne nálam egy, azzal ütném addig a férfit, míg mozog. Mármint Aiden mozog, és nem a hal.
Erős késztetést éreztem, valami hülyeség elkövetésére. Nem, nem arra gondoltam, hogy belevágom a patakaparót, vagy a tajtékkéssel hámozom meg. Hmm... ez utóbbi nem elvetendő. Gondolatban felvéstem a listámra, közvetlenül a kiskanállal való kibelezés alá.
Nagyot sóhajtottam, majd nemes egyszerűséggel hátat fordítottam neki, és nem reagáltam arra, amit mondott. Felőlem mondhatja. Amolyan mondj bolond, mondj stílusban. Talán csak észre veszi, hogy senki, jelenleg én - nem kíváncsi rá. Szerintem még a lovak se. Legalábbis Dreamdustot nem érdekelte, hogy én hol vele, hol a másikkal foglalkozok. Talán az elmaradt rendes leápolásért se fog haragudni. Majd holnap kap répát, meg almát. Mármint a ló, és nem Aiden.
Ahogy a késéhez való szeretetéről beszélt, kedvem támadt elkérni tőle, hogy utána a vérével színezzem vörösre a pengét. Ehh... és még hogy nem ragadt rám semmi Saverióéknál. Végül is lőni is megtanultam. A célba dobás is menne. És a patakaparó közel volt hozzám... De a patakést is bevethettem volna. Szemet kivájni... hmm...
Sötét pillantást vetettem a férfira. Tekintetem elidőzött a szemén, a nyakán és a mellkasán. Mind-mind olyan hely, amit kimondottan szerettem volna jelenleg felvágni, kivágni... esetleg még meg is taposni.
Nem voltam gyors, bár egyelőre csak elvettem a patakést. Dreamie kötelesség tudóan emelte fel a lábát. Okos paci, bár kétlem, hogy jelenleg ez csak figyelemelterelés, mert nemes egyszerűséggel Aidenhez vágtam a kést. Ha eltalálja, akkor a sebe a célpont. Elvégre most volt az orvosnál.
Nem reagáltam arra, amikor csak egy kölcsön telefonról hadovált. Ám a vérszomjam csak egyre nőtt. Tényleg. Ez a barom képes lesz annyira felidegesíteni, hogy tíz körömmel fogok neki esni. Megjegyzem Saverio büszke lenne rám. Ők nem tudtak ennyire felidegesíteni. Inkább kötelességből tanultam, semmint szenvedélyből. Erre tessék, itt van ez csövesbánat, és mindjárt olyan esetnek lehet szemtanúja, amire nem fogadott volna. Apró észrevétel: ha valaki ezt állítja, két hónappal ezelőtt a diliházba csukatom, előtte meg körberöhögöm.
Dreamdust védelmében egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Gondolatban végig mentem azon milyen eszközök vannak nálam, vajon mit tudnék beleállítani, mit kéne megforgatnom a hasában, hogy utána a saját belével fojtsam meg. Nyeltem egyet. Ajjajj.
- Most jobb, ha mész - szóltam ki a ló mögül rekedten. - Komolyan Aiden, menj el - hangom ténylegesen komoly volt. Nem hiába szegtem meg a magamnak tett fogadalmat, hogy megszólalok. Nem akartam neki mondani semmit. Minden szavamat kiforgatja, egyszerűen... áh...
Megráztam a fejemet.
- Nem azt mondtam, te isten barma, hogy ne gyilkolj. Ez benne van a véredben - morogtam. - Hanem azt, hogy miattam ne tedd. Te szerencsétlen - közöltem vele végül. Ha már egyszer megszólaltam, akkor végül is kommentálhatom minden baromságát, amit eddig összehordott. Bár, nem. A tengerimalacra nem térek ki. Azt jobb szó- és gondolat nélkül hagyni.
- Akkor szabad a pálya - vetettem rá egy megvető pillantást. - Menj és keresd meg azt a sokat, és engem végre hagyj békén - intettem neki, hogy mehet. Elnyomtam magamban a feltörő jókedvrohamot. Csúnya pillantás? Drágám, akkor öld meg magad... Nem mondtam ki. Amilyen hülye a 'drágát' biztosan félre értelmezte volna. Nekem pedig nem volt szükségem a baromságára. Már így is túl sokat hallgattam.
- Egy kicsit? - ismételtem utána hitetlenkedve. - Tán én voltam, aki segg részeg volt? Nem, az te voltál, és innentől kezdve ezt a témát én lezártnak tartom - közöltem vele.
Elvettem a nyerget a box ajtóról és tétován néztem, hogy mit is kezdjek vele. Jobb híján visszatettem. Nem akartam bevinni a helyére, mert... nem. Ezt fel akartam cipelni a szobámba. Viszont, míg itt volt Aiden, addig nem szívesen indultam meg az előbb említett helyiségbe, mert ez a szerencsecsomag biztosan követett volna.
- Motivációt? Motivációt?! - Ezt nem hiszem el. Még én? Mikor ő... Pofám leszakad, na nem mintha eddig nem landolt volna valahol a föld alatt két méterrel az állam az elmúlt időszakban, mióta betette ide a lábát ez a degenerált marha. Szóval térjünk vissza, mert most épp egy rossz magnóra készülök hajazni, ami nem vet rám túl jó fényt.
- Szóval bocsánatkérést akarsz... - léptem oda közelebb hozzá. Halvány dunsztom sem volt arról, mit fogok csinálni, ha ott leszek előtte. Elvetettem a megfojtását. A csonkítást még nem zártam ki. Megölni azért nem akarom, mert az gyors lenne. Szenvedjen előtte egy kicsit. Haha, megérdemelné.
- Mit szólsz ehhez? - érdeklődtem, miközben lágyan végig simítottam az arcán, le a nyakán és a mellkasa közepén át, egészen a nadrágja korcáig. Nagy levegőt vettem, s jobb híján leszedtem a fejét. Még hogy bocsánat kérést… Hogy baszott volna meg egy kaktuszt, mikor ez a gondolat megfordult a fejében. Szegény, pici naiv Aiden… ccc…
- Sajnálom, hogy annak idején Kylie nem ölt meg. Sajnálom, hogy én nem haltam meg, mert akkor nem kéne téged hallgatnom. Sajnálom, hogy anyádék voltak annyira barmok, hogy nem védekeztek. Sajnálom, hogy egyáltalán létezel, és elszívod a levegőt mások elől - upsz... nem így terveztem. - De! Azt nem sajnálom, hogy volt annyi lélekjelenlét bennem, hogy egy borotvapengével vagdossam magam szarrá, és a fürdőszoba csempén dobáljam szét a cafatokat, - miközben szegény házi néninek egy kisebb sokkot okoztam, mikor rám talált, - hogy minden rád utaló emléktől a testemen megszabaduljak. Erre büszke vagyok! Nem vagyok a tiéd! - talán pofon kellett volna vágnom. Talán valahogy meg kellett volna csapdosnom, hátha észhez tér. Vagy ha azt nem is, de legalább hallom kongani odabent az ürességet. Na jó, ebben biztos vagyok, szóval ezt nem kell élesben letesztelni.
Kihívóan néztem rá, vajon mit lép, mit csinál. A kezem vészesen közel volt egyéb, férfiú testrészéhez, s ahogy azt annak idején Christine is megmondta. Hogy is volt...? Áh, igen. "Ha másképp nem, a farkánál fogva minden pasast meg lehet fogni." Nekem pedig pontosan ez is volt a célom. Ne higgye, ne ringassa magát abba a buta ábrándba Aiden, hogy a végtelenségig hagyom magam piszkálni. Ahogy visszagondoltam, egyre több és több bölcsesség jutott eszembe, amit egyszer anno a tóparton mondott nekem a nő. Hát igen... Akkor még nem értettem, de most teljes mértékben egyetértettem vele. Na persze ezt Aiden orra alá is kellett dörgölnöm.
- Tudod, arra jöttem rá, épp az imént - kezdtem kenetteljesen. - Hogy a férfiak általában nem bírják, ha egy nőben erő és harciasság is van. Illetve bírják, de csak amíg a hölgyike vadmacskaként viselkedik alattuk... vagy rajtuk.
Vártam pár másodpercet, hogy kiélvezzem a szavaim hatását.
- Szóval ez a te nagy bajod. Töketlen vagy, szóval inkább gyilkolsz. Mert könnyebb. Megtörni a nőt, hallani, ahogy könyörög. Ezért jársz a nyomomba, mert én nem tettem. Megjegyzem, sose fogom megtenni. Nem félek tőled Aiden Hunt. Már nem!
S azzal hátat fordítottam neki, s mint aki jól végezte a dolgát visszamentem a boxba, hogy a lóápolási eszközöket szépen a helyükre tegyem. Na meg a szalma alól is összeszedjem a telefon maradékát. Nem kell, hogy Dreamdust megsérüljön a felelőtlenségem miatt.

Tárgy: Re: 3-es istálló Csüt. Nov. 07, 2019 9:49 pm

A felém dobott kés célt téveszt, de amúgy is a tompa végével talált volna el. Csalódottan felsóhajtok és megcsóválom a fejemet.
- Első próbálkozásnak nem is rossz. Van hozzá tehetséged, azt látom. Ha a kezem alatt edzenél, félév alatt képzett gyilkológéppé formálhatnálak. Persze, nem ingyen, lévén az idő pénz, de te, mint a Ciearro család kis kegyeltje, biztos megoldja az anyagiakat. De... hogy ne mondhasd rám, hogy haszonleső vagyok... az első óra ingyenes, vagyis csak majdnem, egy puszi a belépő! - Lefogadom hasonló ajánlatot sem kapott még élete során. Elég karót nyelt a kisasszony máma. Mi lehet a baj? Piros betűs napok? Vagy csak a testi kapcsolat hiánya? Őszintén, már abban is kezdek kételkedni, hogy a szüzességét elveszítette-e.
- Sajnálom kisasszony, lehet, hogy ahonnan te jöttél, ott divat csak úgy feladni valamit, de mifelénk nem. Majd elmegyek... ha végre sikerült egyről a kettőre jutnunk. Szóval, szent a béke? - Kérdem az istálló falának dőlve. Felőlem, napestig itt időzhetünk, nekem van időm és neki is. A sérülésem miatt, határozatlan ideig csak korlátozottan tarthatok órákat, de aggodalomra semmi ok, az igazgató felvett egy tanársegédet ezen probléma orvoslására.
- A gyilkolás az gyilkolás attól független, hogy érted vagy a saját vágyaim kielégítése végett teszem. S csak így elfogadod? Látod? Ezért vagy te olyan érdekes. Bármelyik másik ember azt mondta volna, hogy "Jaj Aiden! A gyilkolás semmire sem megoldás, hagyj fel vele és inkább szedegess pitypangokat a réten!". De nem, te azt mondtad, hogy csináljam csak, mert a véremben van, csak ne a te kontódra írjam. Jól van, egyenlőre tekintsünk el az ajánlatomtól, - amit megjegyeznék, továbbra is élni fog - és inkább áruld el, miképpen engesztelhetnélek ki téged? - Számtalan módszer megfordul a fejemben. Korban kb 25 körül járhat a kisasszony, mi másra vágyhatna, mint...
- Vidámpark helyett elkísérlek shoppingolni! Na? Hogy tetszik az ötlet? - Ezt teljesen komoly, pókerarccal kérdem tőlem. Ez remek Aiden! Vegyél neki pár rongyot, s cserébe kezes báránnyá válik! Szerencsére, nem kevés tőke van félretéve a folyószámlámon, még 1 hadseregnyi korabeli lány vásárlási vágyát kitudná elégíteni az a vékonyka kis bankkártya.
- Szükségtelen megkeresnem Őket. Általában, Ők jönnek én hozzám. És bár nem vagyok bérgyilkos, hébe-hóba elfogadok 1-2 ajánlatot. Jó pénzért. Valamiből meg kell élnie a szegény sorozatgyilkosnak ebben a kegyetlen világban. - Azt hiszem, jobb ha nem megyek bele a példák elmesélésébe. Pedig, volt egy igazán vicces helyzet! Legénybúcsú alkalmával pár haver poénból megakarta ijeszteni a nősülendő társukat, s felbéreltek engem. Annyi lett volna a dolgom, hogy egy vascsővel a kezemben megkergetem, de túlságosan is beleéltem magam a szerepbe. Másnap hajnalban a helyszínelők kaparták össze az agydarabkáit egy 20 méter hosszú sikátor faláról.
- Nem voltam részeg. Csak... kissé bódult. A különbség csak árnyalatnyi, de az ördög a részletekben rejlik! Elmenekültél... hát a te dolgod. Felejthetetlen este lett volna, de meghátráltál. Te dolgod, mosom kezeim. De mint mondtam előbb is, megbocsátok. Ha esetleg szeretnél egy újabb lehetőséget... egy IGAZI bocsánatkérés után kaphatsz. - Nem árt tisztázni őfelségével, hogy nem egy eldobható papír zsebkendő vagyok. Ha a társaságomra vágyik, tegyen Ő is valamit érte, ne csak mindig én tartsam a hátam. Bár most... egyenlőre nagyon úgy látszik, hogy látni sem akar. Vajon miért? Nem értem a nőket.
- Így van, motiváció. Mindenkinek mást jelent, de a mi esetünkben azzal is beérném, ha kevésbé viselkednél úgy, mint egy házisárkány. Megnehezíted a dolgom, nem is kicsit. De nem baj, ki ne szeretné a kihívásokkal teli, nehezebb utat járni? - Hát én. Világéletemben inkább megkönnyítettem a saját dolgom, mint sem megnehezítettem. Ha valami nem tetszett, elpusztítottam. Ha valaki nem tetszett... megöltem. Sophie más... Őt nem ölhetem meg és gyanítom az sem lendítene sokat a kapcsolatunkon, ha 1-2 pici ujját levágnám. De próba szerencse.
- Hé, Sophie! Mondd csak, levághatom a középső ujjadat? - Mindenféle köntörfalazás nélkül megkérdem tőle. Olaj a tűzre? Meglehet. De legalább 1 kicsit kizökkentem a morgó hárpia szerepéből, de az is lehet, hogy fejemet veszi ezek után.
A bocsánatkérési hajlama meglep. Egy pillanatig tényleg elhiszem, hogy igazán, őszintén megfogja tenni. Persze Aiden, Pán Péter és Sohaország nem létezik.
Felváltva hol érdeklődő, hol közömbös kisugárzással hallgatom a hegyi beszédet. Bla-bla-bla, most komolyan? Hol érdekel engem a baja. És még hogy az én fejemmel van a baj. Jobban megcsonkította magát, mint én Őt. Pedig, igazán szép hegtetkó lehetett volna belőle. De... ami jobban felkelti az érdeklődésem, az a testbeszéde. Semmi jót nem sejtet, ahogy a személyes zónámba hatol és végigsimít fentről... lefelé. Bánom is én, csak ne öleljen meg.
Az előző badarságaiból sincs időm felocsúdni, egyből belekezd a másikba.
- Én szeretem ha egy nő határozott és van benne erő. A vadmacskák vonzóbbak, mint a doromboló házi cicák. Az évek során tökéletesre fejlesztettem az ember jellemének felismerését. Sammy például egy házi cica. Cathi-ben látok fantáziát, de még sokat kell fejlődnie. Lore...akárki, hát Őt legszívesebben késélre hánynám. Miközben mesélt és kiöntötte a lelkét egy számára vadidegen férfi számára... hát komolyan küzdöttem érte, hogy nyitva maradjanak a szemeim. Madi... hagyjuk, Őt én sem értem. Bell nővér... na igen, ő egy igazi vadmacska! És te Sophie. Te vagy a legérdekesebb mind közül. De jól válogasd meg a szavaid és a tetteid. Mert ami az egyik percben értékes kincs, az a másikban könnyedén szemétté válhat. - Közlöm ridegen és közömbösen megvonom a vállaim. Nem szeretném, hogy értéktelenné váljon. De, jelenleg jó úton halad afelé.
- Ismételten téves következtetéseket vonsz le. Nem azért ölök, mert megakarom Őket érteni, vagy mert csacsogni szeretnék velük... Azért teszem, mert ehhez van kedvem. Ösztön, semmi több. Persze, ezt te nem értheted. Nem, amíg be nem sározod a saját kis mancsod. De nyugodj meg, leszek a mentorod ezen a rögös úton. Szóval, kit ölünk meg először? Mit szólnál Lore...akárkihez? - Egy pillanat alatt teljesen más felé terelem a beszélgetést, mint ami az alapkoncepció volt. Probléma megoldásból, gyilkosságba beszervezés. Erről van szó, csak spontán! Ettől izgalmas az élet.
- Hogy szeretnéd megtenni? Késsel? Az az én kedvenc módszerem. De az a tapasztalatom, hogy a nők inkább mérget használnak. Mérgezett gésatű? Gyors, halálos és alig hagy nyomot. Hm... nem, nem az igazi. Nem illik az te hozzád. Cierrano vagy, szegről végről. Lőfegyverek? Meglepődnél milyen ügyesen lövök 9 milliméteressel! Nagyobb kaliber? M-16? Piskóta. Mondd és segítek! - Teszek újabb és újabb ajánlatot egy ördögi vigyorral az arcomon.

» 1-es istálló
» 2-es istálló