Kis gyakorló aréna

~˘~Catherine ~˘~

Mivel a mai is annyira szép szeles, és borús, mint a tegnapi így a délelőtti órákat végigültem. Nem mintha olyan sok értelme lett volna. Roppant megcsappant az osztálylétszám, mint mindig. Nem mintha olyan sűrűn kihagynék napot, legalábbis a Hétfő-Szerda-Péntek iskolai órákat, mindig végig ülöm. Azt is csak azért, mert úgy érzem muszáj. Rendben, hogy lazák a szabályok, meg az A-sok mindent megtehetnek –majd nem mindent, de akkor is. Nekem fontos az a hülye papír és az még fontosabb, hogy minden jegy tökéletes legyen. Nem ringatom álomba magam, hogy a díjlovaglásból meg tudok majd élni. Mert sajnos egyszer mindenki kiöregszik és tudni kell, mikor kell kiszállni, és ha ez bekövetkezik, akkor muszáj lesz valamerre tovább menni.
Az utolsó órát követően megálltam a tanáriban és minden egyes beadandót, házi dolgozatot leadtam. Ma még megírom azokat, amiket ma adtak fel és akkor ismételten csak a lovaglásnak élhetek. De estig olyan sok időm van és Vortexnek is kell egy kis mozgás.
Visszasiettem a kollégiumba, majd átöltöztem és mielőtt teljesen elfelejtem ennem sem ártana. Felpakoltam a táskámat pár almával is, elvégre sosem árt, ha az is van nálam. A karámoknál befordultam a 3-as istállóba és egy almával megleptem Whiskey-t. Bennfentes infókból tudom, hogy nem mindig kap szegényem almát, lehet, fel kellene cetlizni az irodáját, hogy alma. Abból lehet, eszébe jutna, hogy néha kényeztetni kell ezt a szépséget. Mielőtt bárkinek is feltűnhetne, hogy más lovával flörtölök átmentem a mi karámunkba és megszeretgettem Vortexet. Felnyaláboltam rá mindent majd kivezettem az istállóból.
Mivel elkezdett szemerkélni és jelenleg nincs kedvem este olajozni, így befordultunk a Kis gyakorló aréna felé. Szerencsére üres volt, így kedvemre elszórakoztattam magam és Vortexet. Mindenfélét gyakoroltunk, de ma inkább a vágtákra mentünk rá. Felváltva mindet ismételgettük.

Az órákon szinte végig odafigyeltem, csak néha veszítettem el a figyelmem a kinti időjárást figyelve. Remek, tuti tele lesznek a fedelesek. A nap nem indult valami fényesen, a tanárok előszeretettel próbáltak kiszúrni velem, de a pillanatok amikor csak néztek, hogy az emo csaj jobban tud dolgokat, mint a stréberek, azért feldobta a napom. Az utolsó óra után elintéztem amit muszáj volt, aztán sietve tömtem meg a hasam, és felöltve a lovas ruhám már indultam is ki az istállók felé. Már rutinosan tudom az utat Moon boxa felé, naponta többször is kijárok ide. A ló azonnal nyerített egyet mikor meglátott és megrázta a szénával teli sörényét. Már meg se lepett a trágya foltos takaró rajta, ezt már csak azért adom rá hogy koszolja, hisz egy risz-rossz öreg darabról van szó. Levettem róla a textil védő burkot majd ráadtam a kötőfékét. Kivezettem a csutakolásra szolgáló kis beállóba majd hatórozott mozdulatokkal elkezdtem átkefélni a szőrét. Miután ezzel megvoltam befújtam a farkát és a sörényét, majd amíg az hatott rendbe raktam a patáit. Szokásomhoz híven egy gyors kefélés után ujjal szálaztam ki a farkát, majd felbogyóztam a sörényét miután azt is kifésültem. Mikor már elég tisztának ítéltem a gyönyörűségem feltettem az imádott díjlovas nyergem egy sima fehér alival, majd felraktam a nagykantárom is rá. Kobakot és kesztyűt húztam majd a pálcával a kezemben kivezettem őt az istállóból. Nyeregbe pattantam és így lovagoltam át az arénába ami legközelebb volt. Beérve azonnal azt vizsgáltam meg magamnak milyen nemű a lány lova és úgy helyezkedtem el hogy ne legyek útban neki.
-Hali -rendeztem le a köszönést hosszú száron léptetve Moont kezdő melegítésnek

Szegény Vortexem. Ma nem voltam igazán hasznos a számára. Mert bár testben és fejben is itt voltam, valahogy még sem volt az igazi. Közeledett a negyedéves elbeszélgetés, és bár a traumával nem, de mással kapcsolatban azért akadtak gondjaim. De se nem iskolai, se nem lovaglás. Sajnálatomra más jellegű gondok voltak és ezekkel nem bírkóztam meg annyira könnyen. Révületemből egy hang ébresztett és konkrétan szívinfarktust kaptam, amikor meghallottam a hangját. Nem, ne értse félre senki, egyszerűen elvoltam a kis világomban. Vortex is megérezte mert megmakrancosodott. Ő így adja tudtomra ha haragszik. Imádom, de pont olyan, mint Én.
Amikor végre lenyugodott rákellett jönnöm, hogy a mai nap, nem lesz életünk legjobb gyakorló napja.
-Szia Catherine! - Mosolyogtam rá osztálytársamra és vègmozgatás képpen váltott lépéseket csináltunk, majd egyszerűen a falhoz sétáltunk, hogy Cat-nek és Moon-nak legyen elég helye a gyakorlásra. Ő nyilván oda tud teljesen koncentrálni a lovára. És ha már a lovánál tartunk.
-Moon most mennyire rendezett.-Jegyeztem meg mellékesen, mert ismerve a lovát látásból, mindig teljesen zilált. Olyan, mint egy hatalmas kutya. Ők szoktak ennyit hemperegni, mint Moon. Bár minden ló más, és ettől a szokásától eltekintve, kiváló a maga nemében. Ebből is látszik, hogy a jól választott ló mennyire tökéletesen visszatudja adni azt, amit a lovas belefektet. Megsimítottam Vortex nyakát és ismét Moon-t lestem. Nem akarok én semmi rosszat, és ha Cat-et zavarja majd szól  hogy menjek melegebb éghajlatra, ha már nem gyakorlok.

Biccentettem a kobakom karimáját megfogva egyet a lánynak kicsit elmosolyodva, majd hosszú száron léptetni kezdtem a lovam a pálya szélén, csak utaztam rajta néha kisebb testsúly segítségekkel noszogatva a lovat, hogy arra menjen amerre én „mondom” neki. Az elején mindig kicsit nehezebben veszi ezeket, de ha bemelegszik a munkába egy kisujj mozdításra piruettezik szinte.
-Rendbe szedtem őfensége kis disznót -nevettem fel megsimogatva Moon nyakát. -Annak örülök, hogy legalább nem szürke a kis díva, így azért könnyebb dolgom van vele. Közben már elégnek véltem a sétát, így csak egy kicsit rövidebb szárakat fogva ugyanennyit ügettem vele, majd végül a kezembe fogtam a szárakat, ahogy kell és miután szépen letette a fejét a kezembe és éreztem hogy tényleg rám figyel egyszerűbb patanyom figurákkal kezdtem őt még szintén a melegítés részeként áthajlítgatni. Mikor már ez is jól ment kicsit hagytam lépni, és előtúrtam a telómat, meg egy kicsi kocka JBL-t.
-Zavar, ha rakok be zenét? -fordultam a lány felé mosolyogva. Nem volt okom bunkónak lenni vele. Kicsit alaposabban szemügyre vettem közben a lovát is közben. Gyönyörű ló, az biztos, bár engem a fajta nem igazán vonzott sose, jobban csípem a nyugodt, könnyen kezelhető lovakat, akiktől nem kell bocsánatot kérni, ha dolgozni szeretnél velük. Aztán, ha ráadnám a fejem, hogy lovagoljak egyet lehet megszeretném őket, de kívülről nekem ennyi jött le róluk. De tényleg megbabonázó a külsőjük.

Őszintén megmondom, nem nagyon tudok ma semmire koncentrálni. Azt csodálom, hogy az iskolában figyeltem valamennyire és nem estem ki a jól begyakorolt szerepkörömből. Ma valahogy nem az igazi. Szerintem, ha elolvasom a jegyzeteimet, biztosan mindenfélét összeírtam. Borzalmasan, de koncentrált vagyok.
Szegény Cat, nem ellen szól, de qa hangja is roppant messziről érkezik felém. A kérdésére automatikusan bólintok, bár arra sem emlékszem, milyen kérdést tett fel. Borzasztóan szégyenlem magam, de se kép se hang nincs most a fejemben, mintha bootolna az agyam. Lekászálódok Vortexről és megsimítom az orrát.
-Ne haragudj, Chatherine, de ma nem én vagyok a legjobb társaság.- Mosolyogtam rá kedvesen és remélem, nem veszi sértésnek, de elindultunk a kijárat felé.
-Jó gyakorlást Nektek!- Intettem oda és elbattyogtam. Visszavittem Vortexet a helyére, elrendeztem mindent és célirányba vettem a szobámat. Lezuhanyoztam, majd bebújtam a takaróm alá és csak imádkozni tudtam, hogy a jelenlegi állapotom holnapra jobb legyen.

//Vége//