Szökőkút

Tárgy: Re: Szökőkút Vas. Nov. 03, 2019 8:31 pm

Michelle

Céltalanul bolyongtam az iskola falai között. Mint kiderült még az itteni diákok az őszi szünet utolsó napját élvezik, és mindenki lent mulat a Vidámparkban. Bár, először jó ötletnek tűnt, hogy én is csatlakozzak hozzájuk, elvetettem ezt az ötletet. Nem, jobb, ha nem hívom fel magamra a figyelmet.
A nagy bóklászás közepette azonban kint találtam magam valahol a semmi közepén. Oké, ez a semmi közepe a suli körülötti birtok volt. Bevallom, a stúdiókban lévő műnövényekkel kerültem csak közelebbi kapcsolatba az elmúlt hónapokban, így fingom nem volt, hogy merre is lehettem. Mindenhol zöld, sok fa, és törpe fa. Meg gaz. Szent igaz, hogy nem vagyok botanikus.
Viszont, szerencsére egy szökőkutat képes voltam még felismerni, így annak a szélére ültem le. Reménykedtem abban, hogy még sötétedés előtt valaki felbukkan. Ha nem... nos, azt nem szívesen játszottam volna be. Mennyire lenne ciki, már az első nap eltévedni?
Elővettem a telefonomat és küldtem egy képet anyának. Legalább ő higgye azt, hogy jól vagyok. Csak éppen sétálgatok és élvezem a teljesen új, mindentől mentes életemet.
Megjegyzem, hogy azért nem volt rossz. Csend volt és béke. Ilyet utoljára... hát évekkel ezelőtt, ha éreztem és már arra sem emlékszem.

Tárgy: Re: Szökőkút Vas. Nov. 03, 2019 8:44 pm

Mivel gyönyörű időnk volt még este felé is kimentem a szökőkúthoz. Mikor megláttam egy srácot elmosolyodtam. Soha nem láttam még őt. És hát körülbelül azonnal meg is tetszett
-Szia.-köszöntem a srácnak mosolyogva majd leültem az egyetlen padra ami ott volt a padon. Szürkés szőke hajam csak fénylett a naplementében. De mivel az arcomba lógott jó pár tincs ezért összefogtam a hajam. Néha-néha rá-rá néztem a srácra. Ismerős volt de nem tudtam honnan. A gyomromban mikor ránéztem pillangók repkedtek. Mivel nem akartam,hogy észrevegye,hogy nézem őt ezért a naplemente felé néztem.

Tárgy: Re: Szökőkút Vas. Nov. 03, 2019 9:10 pm

Merengésemből halk léptek zaja vert fel. Mármint csak azért tűnt furcsának, mert nem illett bele a természet hangjai közé. Zenész lévén hamar kiszúrtam az oda nem illő hangokat.
Felpillantva egy kábé velem, vagy nálamnál fiatalabb leányzót szúrtam ki. Oké, annyira fiatal nem lehetett, hiszen itt volt. Tehát alsó hangon 14 évesnek kellene lennie. Váó... a logikám csodás.
- Szia - köszöntem vissza, mivel azért bunkó még sem akartam lenni. Figyeltem, ahogy a padra ült le. Én maradtam a szökőkút szélén.
- Ide ülhetsz, nem harapok - mondtam halkan, majd hozzátettem: - olyan nagyot - vigyorodtam el a végére. Bár nekem poénos volt, lehet ő nem veszi a lapot. Ki tudja itt milyenek a lányok? Bár általános igazság a lányok mindenhol furák.
- Oliver Knight vagyok - mutatkoztam be. Ezzel kellett volna kezdenem. Nem szabad megfeledkeznem arról, hogy itt, több mint valószínű. hogy nem ismernek. Ezért választotta anya ezt a sulit.

Tárgy: Re: Szökőkút Vas. Nov. 03, 2019 9:37 pm

-Én pedig Michelle Johnson-mondtam mosolyogva. Akkor mégsem ismertem. Nem igazán akartam odaülni mellé mert volt már olyan,hogy beszélgettem valakivel és hátrafelé bedőltem a szökőkútba ezért hát. Nem akartam kínossá tenni magamnak ezt a pillanatot.
-Ha érdekel,egyébként nem rég lettem 16 éves-mondtam mosolyogva. Nem vertem valami nagy dobra de láttam rajta,hogy nem igazán tudta eldönteni a korom.
Azon a napon egy a fekete gatyám volt rajtam ami a térdemnél ki volt vágva. Egy fekete bokacsizma és felül meg egy púder rózsaszínes kötött pulóver volt. A sminkem aznap sem vittem túlzásba. Ajakápoló volt a számon nehogy kiszáradjon. A pilláimat begöndörítettem egy kicsit illetve a szemöldököm csináltam még meg egy kicsit.

Tárgy: Re: Szökőkút Vas. Nov. 03, 2019 10:14 pm

Szóval a neve Michelle. Szép. Különleges. Gyorsan átfutottam fejben a volt ismerőseim listáját. Nem, nincs. A keresés eredménye nulla. Egy darab Michelle nevű ismerősöm sem volt.
- Szép neved van - mondtam a lánynak, akarom mondani Michellének. - Különleges, eddig még sose hallottam senki, akit így hívtak volna - tettem hozzá őszintén. Bár akár nyálasnak is nevezhetett volna ennyi erővel. Beletúrtam a hajamba. Túl őszinte voltam. Nem szabad. Ez, így nem lesz jó.
- Értem - bólintottam. Kicsit zavarba jöttem. Akkor túl feltűnően bámulhattam meg.
- Nem sokára 17 leszek - jegyzetem meg én is, miután közölte a korát. Végül is ez is ugyanolyan jó beszédtéma, mint az időjárás.
- És? Mióta jársz ide? - intettem a fejemmel az iskola felé. Nem titkolt szándékom volt tőle majd útmutatást kérni, hogy hogyan is lehet visszajutni a kollégium területére. Ez az átka, ha valaki teljesen új.
Egyébként Michelle szép lány volt. Olyan természetesnek tűnt, annyira más volt, mint amihez én szoktam. Így azon kaptam magam, hogy bámulom.
- Ne haragudj - kértem tőle elnézést. Nem, nem mondanám, hogy zavarba jöttem, inkább csak nagy fokú udvariatlanságról tettem tanúbizonyságot, mint akinek semmi jó modora nincs. Pedig ez nem igaz. Jártam etikett órákra... Amanda ötlete volt. Szóval az etikai kódexnek köszönhetően nagyjából tudtam viselkedni. Csak itt minden annyira furcsa volt.

Tárgy: Re: Szökőkút Hétf. Nov. 04, 2019 1:44 pm

-hogy mióta? Most volt két éve szeptemberbe. Te pedig új vagy. Igaz?-kérdeztem tőle egy halvány mosollyal az arcomon.
Szerettem újakat körbevezetni az iskolában. Sőt egy csomószor felajánlottam már. Mikor bámult csak mosolyogva néztem
-nem kell bocsánatot kérni bámiért is mondod. -kuncogtam majd sóhajtottam egyet. A naplemente színei a szemeibe sütöttek amire elég érzékeny voltam ezért tüsszentettem egyet miatta.
Egyes drága execskéim az összes azt mondta,hogy aranyos a tüsszentettem. Na persze,úgy tüsszentek állandóan mint egy hülye kismacska. Na mindegy. A pad amin ültem elég rozoga volt tehát inkább felálltam és odamentem mellé és leültem. Nem csak azért mert úgy nem süt a szemembe a nap hanem mert legalább így szemtől szembe tudtam vele beszélgetni.
-Ne haragudj,hogy ide ültem csak így nem kell állandóan tüsszögnöm meg így szemtől szembe tudunk legalább beszélgetni.-mondtam neki mosollyal az arcomon mire elkezdett csörögni a telefonom. Elővettem és megnéztem ki az. "Édesanyu" írta ki a telefonom ezért felálltam.
-ne haragudj. Egy pillanat és visszajövök ha esetleg még itt leszel.-mosolyogtam rá majd arrébb mentem és beszélgettem édesanyámmal. Igazából csak megkérdezte,hogy,hogy vagyok és mi a helyzet velem. Mi más lehetett volna a téma. Azt is megkérdezte,hogy holnapra felkészültem e a sulira.

Tárgy: Re: Szökőkút Kedd Nov. 05, 2019 12:17 pm

-Igen, új vagyok. – Bólintottam egyetértően. Mert ha két éve idejár, gondolom a saját évfolyamát és pár felsőbb évest ismer. Így ha más nem látásból ismernie kellene. Nyilván. Vagy csak nekem túl jó az arcmemóriám. Végtére is teljesen mindegy. Itt senki sem ismer.
Amikor mellém ült, automatikusan odébb húzódtam. Ez berögződés. Remélem nem vette sértésnek. De ha annak is vette sem adhatott hangot magának, mert megcsörrent a telefonja. Biccentettem és elfoglaltam magam. Tovább gyönyörködtem a tájban és élveztem a csendet, amit csak Michelle egy-egy mondata szakított félbe. Nem zavart, csak furcsa volt. Emberi. Nem ehhez szoktam hozzá. Tényleg ezer meg egy éve volt, amikor ilyet utoljára átélhettem.
Csendespihenőmet egy csippantás zavarta meg. Így kénytelen voltam előhalászni a telefonom és elolvastam anya üzenetét. Boldog volt és ezzel elértem a célomat.
Viszont mivel elkezdett lemenni a nap, lassan ideje lenne visszamenni. De be kell látnom sajnos segítség nélkül nem, fogok visszajutni.

Tárgy: Re: Szökőkút Szer. Nov. 06, 2019 7:36 pm

Anyukám végig kérdezett mindenről. Milyen volt a szünet. Mit csináltam. Milyen volt az első nap. Miután ezeket megbeszéltük mondtam,hogy szeretem és elköszöntünk egymástól. A farzsebembe csúsztattam a telefonomat majd nagy levegőt vettem és visszamentem Olihoz
-Na itt vagyok. Ne haragudj csak édesanya hívott,hogy mi újság van. Viszont sötétedik. Lassan vissza kéne menni a koleszba.-mondtam mosolyogva. Próbáltam jó fej lenni vele. Nem igazán tudtam fiúkkal és főleg újjakkal,hogy kellene bánnom úgy,hogy senkinek ne legyen rossz se neki se nekem.
Helyesnek találtam. Nagyon is. Valahogy már az elején biztonságba éreztem őt magam mellett amit már nagyon rég éreztem. A haja,a szemei és csak úgy maga ő. Elhesegettem ezeket a gondolataimat. Michelle,nem szabad. Ne legyél hülye. Nem eshetsz bele egy fiúba akit csak maximum fél órája ismerek.

Tárgy: Re: Szökőkút Szer. Nov. 06, 2019 8:33 pm

Nagyon furcsa volt, ez az egész. Nincs semmi kötelezettség, csak, csak a suli. Olyan, mintha átlagos lennék. Amivel nincs is baj. Csak az érzés szokatlan.
- Semmi gond - vontam meg a vállamat. Hiszen tényleg nem volt. - Én is beszélek naponta, kétnaponta anyával - tettem még hozzá, szokatlanul közlékenyen.
Első pillantásra szimpatikus volt a lány, de egyelőre még nem tudtam, hogyan is viszonyuljak hozzá, mit kezdjek vele.
- Hát, ha mutatod az utat, követlek - jegyeztem meg vicceskedve, ezáltal jelezve, hogy teljesen felsültem, nem tudom merre is van a visszaút.
- Te lovagolsz? - érdeklődtem, mert még se üljünk már kukán és nézzünk a semmibe. Oké, értem én, hogy ez egy lovas suli, de akkor is, biztosan vannak itt olyanok, akik nem lovagolnak. Az ő esetükben e téma, biztosan rossz választásnak bizonyult volna.

Tárgy: Re: Szökőkút Szer. Nov. 06, 2019 9:05 pm

Mosolyogva indultam el a kollégium felé.
-igen,lovagolok. Kis ideje. Csak 16 éve.-mondtam mosolyogva majd elnevettem magam.
-Na és te?-kérdeztem tőle mosolyogva majd átöletem magam mert nagyoon hideg volt. Egyébként tényleg érdekelt,hogy lovagol-e mert nem néztem volna ki belőle,hogy ő olyan nagy lovas sport kedvelő lenne mint például én. Gondolkodtam és végül arra jutottam,hogy bemehetnénk az istállóba és megmutathattam volna Neki Rubyt.
-Ha szeretnéd egyébként megnézni a lovam,bemehetünk az istállóba. Tudok egy utat ami összeköti a 3-as istállót a kollégiummal és nem sokan ismerik-mondtam mosolyogva majd simogattam a karom mert tényleg hűvös volt. Nem voltam soha de tényleg soha finnyás de aznap este tényleg iszonyúan fáztam és nem akartam megfázni a verseny napjáig.

Tárgy: Re: Szökőkút Vas. Nov. 10, 2019 11:50 am

Kicsit megkönnyebbültem, ahogy a szőke lány - Michelle, emlékeztettem magamat, megindult a kollégium irányába. Szerintem az elkövetkezendő napokban nem fogok kimozdulni. Meg kell tanulnom tájékozódni.
- Én is régóta, de egy időre abba kellett hagynom. Most újra kezdem - feleltem kicsit ködösen. Semmi szükség arra, hogy belemenjen abba a bizonyos időszakba. - Melyik sportág? - érdeklődtem. Az garantált, hogy jó a témaválasztásom. Elvégre egy lovasiskolában, miről másról lehet beszélni, mint a lovakról? - Én western stílusban lovagolok, reining, hogy pontosabb legyek. Nekem az angol túl merev, kötött - tettem még hozzá. Vajon mennyire leszek kinézve? Mindegy. Valahogy majd elbulizom a maradék három évet, utána meg majd elhúzok valamerre.
A lány kérdése meglepett. Mármint csak kicsit tartottam furának. Egy csodálkozó pillantást vetettem rá, majd kételkedően néztem a sötétbe körbe. Végül felsóhajtottam és beletúrtam a hajamba.
- Nézd, Michelle - kezdtem lassan. Csak nyugi Oliver, nem kell bunkónak lenni. - Nagyon köszönöm, hogy felajánlottad, de ha nem haragszol, akkor én szeretnék, most visszamenni a kollégiumba - feleltem nagyon-nagyon igyekezve, hogy kedves legyek. Bevallom nem akartam megbántani. Ő volt itt az első ember, akit megismertem, és belopta magát a szívembe, egyelőre csak barátként. Aranyos lány volt.

VÉGE