Rosalie Bell

NÉV: Rosalie Elizabeth Bell
SZÜL. HELY: Amerika
SZÜL. IDŐ: 1997. Október 31.
KOR: 22
NEM: Nő
STÁTUSZ: Ápolónő/Varrónő
ÉVFOLYAM: -

Az első benyomást mindenkinek magának kell eldöntenie. Én hiába mondom magamra, hogy kedves és mosolygós, jószándékú és lelkes, ha valaki máshogy látja. Amondó vagyok, hogy ismerj, meg és majd eldöntöd, szimpatikus vagyok-e vagy sem.

Mivel már nem kell iskolába járnom, így a saját készítésű ruháimat hordom. Legtöbbször szoknyában és egy hozzá illő felsőben vagyok vagy egyberészes ruhában, de ahogy beköszönt a tél egy melegebb kabát és egy vastag harisnyával egészül ki a kollekció. Cipő terén bár imádom a magassarkút, sajnos nem hordhatom hosszú ideig, így az elmúlt években egyre jobban kezdek hozzászokni a laposabb talpú cipellőkhöz.
Az iskolában természetesen fehér tunikát és hozzá illő nadrágot viselek.  

1997-ben születtem Rock Hills-ben. Mióta járni tudok a balett volt az életem, de persze amint elég ügyes voltam hozzá, a családi vállalkozást sem hanyagolhattam el. A nagymamám 1960-ban szerződét kötött az újonnan megnyílt iskolával. A szerződésben az állt, hogy a családunk készíti az iskola összes egyenruháját, természetesen jutányos áron, cserébe ösztöndíjat kap, minden Bell gyermek, aki a megfelelő kórba lép. Így ebből a nemes hagyományból Én sem maradhattam ki. Lássuk be, nem volt olyan rossz, mivel a balettnek szentelhettem az életem, legalább a középiskolás éveim alatt. Természetesen varrást sem hanyagolhattam, így minden év nyarán legalább másfél hónapot a varrodában dolgoztam az egyenruhák gyártásával. Biztosra mentem és minden általam elkészített ruhába belehímeztem a monogramom, egy olyan helyen, amelyet egy laikus, de még egy képzett varró sem venne észre 2-3 átnézés után sem.
Kiemelkedő eredményekkel kellett végeznem minden téren, elvégre ez volt az elvárt. Osztályelsőként végeztem minden dolgozatnál és igyekeztem minden főszerepet megszerezni. Természetesen ezt a részét nagyon szerettem, de néha annyival jobb volt a háttértáncosok között tündökölni.
Az utolsó előtti évben történt, amikor a karácsonyi előadáson a Diótörő főszerepét táncoltam, amikor egy kedves jóakaróm tönkretette az előadást és a karrieremet is. Kilazított egy deszkát a színpadon, pont azon a ponton, amelyiken a piruettet kellett végeztem. A deszka bal oldala felemelkedett a lábam kecsesen lecsúszott és szilánkosra tört a bokám, elszakadtak a bokaszalagom és a térdemből is kitört egy porcdarab. Mondanom sem kell, soha többet nem táncolhatok profi szinten, és ma már a komolyabb táncnak is lőttek. A félévet a kórházban töltöttem, így felzárkóztatáson és nyár végén, pótvizsgákon kellett részt vennem, hogy ne maradjak le a többiektől. Persze áttetek másik osztályba, de ez kevésbé rázott.  Érettségi után jelentkeztem főiskolára, ahol rekordidő alatt elvégeztem az ápolónőképzést, majd visszatértem Rock Hills-be. Jelentkeztem az iskolába, mint ápolónő. Jelenleg a varroda és az iskola között ingázom.

-
-
-
-
-
-
-
-