"A híres rocksztár eltűnt"
"Oliver Knight összeomlott"
"Oliver Knight szabadságot vett ki"
"Oliver Knight szerint elege van mindenből"
"Lindy Kells: A barátom csak szünetet tart"
"Oliver Knight és Lindy Kells szakítottak"
"Oliver Knight: Lindy sose volt a barátnőm!"
"Lindy Kells: Oliver megkérte a kezemet"
"Oliver Knight: Sose jártunk!"
"Oliver Knight visszavonult"Elégedetten kapcsolom ki az ipodom. Nem sokáig lesz rá szükség, a hírekkel se kell most már törődnöm. Oliver Knight... igen, ez vagyok én, és vége van. Nem vagyok sztár, nem leszek sztár és csak vagyok, aki vagyok. De ki vagyok?
Valaki, aki keresi magát.
Valaki, aki szereti a szüleit.
Valaki, aki csak egy egyszerű életet akart.
Valaki, aki most lelép.
Valaki, aki csak valaki lesz, egy iskolában.
A bőröndjeim már útra készen álltak. Nem az én döntésem volt, de minél többet gondolok rá, annál jobb ötletnek tűnik. Távol a menedzseremtől, távol mindenkitől. Igen ez így jó lesz.
Egy pittyegés érkezett az ipodom felől.
"Lindy Kells exkluzív interjúja"Újra kinyomtam. Nem érdekelt a lány. Sose volt köztünk semmi. Csak ő azt hitte, a menedzserem meg kapott az ötleten. Így el kellett viselnem a lány állandó nyávogását. Szinte hallom:
'Olikááám, Oliii drágááám'. Megdörzsöltem a karomat. Már a hideg is kiráz, ha a lányra gondolok.
- Nem, Oliver. Nem szabad - fedtem meg magamat. Új élet vár. Az, hogy ez az új élet Amerikában veszi kezdetét, csak kicsit bosszantott. Kanadai vagyok, mindig is volt valami kimondhatatlan összeférhetetlenség a diákok között. Anyám biztosított róla, hogy az Acadia nem ilyen. Az Acadia más. Az Acadia maga a tökély. Anya szerint. De elhittem neki. Talán, ha évekkel ezelőtt is hittem volna neki, nem jutok ide.
Talán tíz éves voltam mikor minden kezdődött. Akkoriban tanulgattam gitározni. Egy lökött osztálytársam rakott fel a youtube-ra. És onnan indult mindent.
Persze míg 14 éves nem lettem nem volt semmi. Anya nem engedte. Utána se engedte volna, vagy ő akart lenni a menedzserem. Én nemet mondtam. Amanda Valiant lett. Egy rátarti, önelégült kurva. Nem tudok mást mondani rá. Egészen addig tette a szépet, míg alá nem írtam a szerződést.
Onnantól kezdve az övé voltam.
Nem volt lovaglás.
Nem volt vívás.
Nem volt több barátokkal átbulizott éjszaka.
Nem volt több semmi.
Azonban volt énekóra.
Azonban volt média.
Anomban volt botrány, cirkusz.
Azonban volt Lindy Kells.
Lindy Kells... ha lehet még jobban utáltam, mint Amandát. Eleinte persze kedves, cuki lány volt, a maga nagy ártatlan, őzike barna szemeivel. Utána Amanda megrontotta őt is.
Újabb pittyegés.
Anya: Oliver, a kocsi rögtön indul. Még Frost is vár rád.
Oliver: Ok, anya. Megyek már.
Anya: Helyes.
Oliver: ***
Anya elégelte meg Amandát és Lindyt. Mind a kettőnek kiadta az útját. Engem meg Acadiába küldött.
Megértem. Visszagondolva az elmúlt két évre... Nem kívánom senkinek.
Anya: OLIVER!!!
***
Anya vezetett. Én az anyós ülésen gubbasztottam és igyekeztem nem túl csalódott lenni, hogy lelépek, de túl boldognak sem akartam tűnni, hogy elmegyek. Anyát sajnáltam. Nem akartam egyedül hagyni. De jó lesz távol lenni. Nem kell Amanda, nem kell Lindy, s nem kell a média folyamatos követése.
- Megértetted, ugye? - nézett rám anya, miközben félig engem félig az utat figyelte.
Felsóhajtottam.
- Persze - rántottam meg lazán a vállam. Persze, hogy megértettem. Hány és hány újságcikk, facebook bejegyzés született erről a bő két évről. Botrány, botrány hátán. Amanda tapsikolt örömében. Oké, hogy jobban fogytak a lemezek, és keresettebb lettem, de tönkre mentem. Elmartam magam mellől mindent. Csoda, hogy anya kitartott mellettem.
- Sajnálom - mondtam végül.
- Tudom. Kell a szünet, talán végleg - mondtam halkan. Nem akartam zavarni vezetés közben, ezért nem öleltem meg. Bár közel 17 éves voltam, most hiányzott az anyukám. Kellett volna egy ölelés tőle.
***
Órákkal később érkeztünk meg.
Sután vettünk búcsút egymástól.
Néztem ahogy elhajt. Valahogy úgy tűnt el az életemből, mint én anno az övéből. Gyorsan, hirtelen és fájdalmasan.
Oliver: Szeretlek anya.
Órákkal később jött az üzenet.
Anya: Én is kicsim. Minden rendben?
Oliver: Persze. Kipakoltam, Frostot elintéztem.
Anya: Helyes. Hova kerültél?
Oliver: D-be.
Anya: Vigyázz magadra! Szeretlek!
Oliver: Rendben. Te is. Holnap beszélünk!